1961. Ezek a kúszónövények nagyon jól bírják az árnyékot
Az észak vagy kelet felé néző falakra, kerítésekre és pergolákra is lehet növényeket futtatni. Ezek a növények árnyékban is szépen fejlődnek.
Az észak vagy kelet felé néző falakra, kerítésekre és pergolákra is lehet növényeket futtatni. Ezek a növények árnyékban is szépen fejlődnek.
A virágok cserépbe ültetése nagyon előnyös a mozgathatóság szempontjából, mivel így szükség esetén könnyen átszervezhetjük a virágoskertünket. A virághagymák és az egynyári növények alkalmazkodnak a különböző talajtípusokhoz, ezért nyáron cserepekben is jól fejlődnek. Sokféle cserepet használhatunk nyári ültetésre, de fontos hogy megfelelően tartsa a gyökérzetet és elvezesse a vizet.
A folyamatos nyári virágzás, a forró és erősen napos időszakban is, a cserje erejét igazolja. A növény átveszi a hőt, és marad annyi energiája, hogy egész nyáron sok, élénk virágot hozzon. Telepítsük a cserjéket teraszok mellé, kerítések mentén, háttér- vagy dísznövénynek és megcsodálhatjuk, hogy színes virágaik, hogyan uralják a teret, mikor a tavaszi virágok már elvirágoztak.
Ha a kényes orchideánknak szeretnénk egy biztos helyet, vagy szeretnénk egész évben gyümölcsöt termeszteni, az üvegház egy ideális megoldás a megszállott kertészek vagy a növényrajongók számára is. Az üvegházak csökkentik a külső hatások okozta gondokat, védik a kényes növényeket és biztosítja a fejlődés fenntarthatóságát. Miközben minden növény, zöldség, gyümölcs vagy virág termeszthető üvegházban, csak kevés növény használja ki igazán az előnyeit.
A kompasznövény könnyen termeszthető napfényes helyen, átlagos, jó vízelvezetésű talajban. Nem igényel különösebben tápdús talajt, és gondoskodást, nagyon mutatós és szép növény.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).