2206. Hogyan díszítsük a kertünket pozsgás növényekkel? - 1. rész
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens növények nagyszerűen díszítik a kertünket, főleg ha többféle növényt teszünk egymás mellé. Jóllehet ezeket a növényeket nem nevezzük virágoknak, mégis színesek. Ebben a cikkben a majomfa, a kövirózsa és a deres csenkesz párosításáról is szó esik majd.
Az előző részből megtudhattuk, hogy hogyan kell pozsgás növényekkel falakat díszíteni, vagy jobban mondva készíteni. Ezúttal egy pár igen érdekes és színes pozsgás fajtával ismerkedünk meg, amelyek egyedivé tehetik kertünket.
Most olyan növények bemutatására kerül sor, amelyek jól mutatnak a medencék mellett, a teraszokon és bárhol a szabadban. Emellett még egy pár ötlettel is szolgálunk a cserepes pozsgás növények elültetéséhez, úgy, hogy azok színessé és kellemessé tegyék a környezetünket.
Eddig más sokféle változatát láttuk a pozsgás növények felhasználásának, de ezzel még koránt sincs vége a lehetőségeknek. Mivel olyan sokfajta és változatos pozsgás növény létezik, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Nézzünk meg egy pár új ötletet!
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.