2206. Hogyan díszítsük a kertünket pozsgás növényekkel? - 1. rész
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens növények nagyszerűen díszítik a kertünket, főleg ha többféle növényt teszünk egymás mellé. Jóllehet ezeket a növényeket nem nevezzük virágoknak, mégis színesek. Ebben a cikkben a majomfa, a kövirózsa és a deres csenkesz párosításáról is szó esik majd.
Az előző részből megtudhattuk, hogy hogyan kell pozsgás növényekkel falakat díszíteni, vagy jobban mondva készíteni. Ezúttal egy pár igen érdekes és színes pozsgás fajtával ismerkedünk meg, amelyek egyedivé tehetik kertünket.
Most olyan növények bemutatására kerül sor, amelyek jól mutatnak a medencék mellett, a teraszokon és bárhol a szabadban. Emellett még egy pár ötlettel is szolgálunk a cserepes pozsgás növények elültetéséhez, úgy, hogy azok színessé és kellemessé tegyék a környezetünket.
Eddig más sokféle változatát láttuk a pozsgás növények felhasználásának, de ezzel még koránt sincs vége a lehetőségeknek. Mivel olyan sokfajta és változatos pozsgás növény létezik, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Nézzünk meg egy pár új ötletet!
A moniliniás betegség (kórok.: Monilinia fructigena) a cseresznyén gyümölcsrothadást okoz, ami a cseresznyelégy okozta sebek, jégverés és az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett gyümölcsrepedés esetén válik jelentőssé. Topas 100 EC + Dithane M45 kombinációval kell permetezni a szedés után a korai lombvesztés megakadályozására és a szüretelési sebzések lezárására.
Begyökeresedés után szárazságtűrő, de igazán jó eredményt egyenletesen nyirkos talajban ad. Nagyon nedves talajban, túlöntözés esetén tőrothadás keletkezhet. Magától is elágazódó, de visszacsípéssel meggyorsítható az oldalhajtások növekedése, úgy zömökebb növény lesz belőle. A begóniát egyszerű szaporítani. Vágjunk dugványokat. A legszebb begóniákat hajtásdugványokból nevelhetjük, de levéldugványokat is használhatunk erre a célra. Bár a dugvány ok egész évben gyökeresednek, a szaporításra mégis legjobb közvetlenül virágzás után sort keríteni. Négy hónap a virágzásig A körülbelül 8 cm hosszú hajtásdugványokat közvetlenül a levél alatt vágjuk le, majd távolítsuk el a legalsó levélpárt. A dugványok akár vízben is meggyökeresednek,de jobb, ha homok-tőzeg-föld keveréket használunk. Gondoskodjunk a szokásosnál valamivel magasabb hőmérsékletről. Napsütés ellen műanyag fóliával védhetjük a növényeket, a föld ne legyen túlságosan nedves, mert könnyen fennáll a rothadás veszélye. A meggyökeresedett növényeket ültessük 11-12 cm átmérőjű cserépbe. A bokrosodást elősegíthetjük, ha többször egymás után lecsípjük a hajtáscsúcsokat. Vigyázzunk az átültetésnél A többi begóniafajtához hasonlóan az elatior-hibridek is törékeny növények. Húsos, nedvdús részeik legapróbb sérülése is rothadás os fertőzést idézhet elő - a leggyakrabban lisztharmatot. Bánjunk tehát óvatosan a begóniával, különösen átültetéskor. A cserép aljára tegyünk egy réteg nedves tőzeget vagy virágföld-tőzeg keveréket, és helyezzük rá a növényt. A földlabda köré töltsünk virágföldet. Ezután állítsuk begóniát árnyékos helyre.
Vessük el a magokat. Ha melegágyba vetjük, és a kelésig melegágyi ablakot teszünk rá, akkor gyorsabban kikelnek a növények. Az ágyás előkészítésekor a talaj felső részébe keverjünk bele egy kevés nedves tőzeget, ami segíti a növények gyökeresedését. Ha túl sűrűre vetjük, akkor gyenge, megnyúlt palánták fejlődnek, amik nem alkalmasak a kiültetésre. Ezért soha ne a zacskóból szórjuk ki a magot, hanem mindig néhány magot a hüvelyk-és a mutatóujjunk közé fogva, lehetőleg szemenként vessük ki őket. A magvak közötti távolság legalább 1cm legyen. Ha mégis sűrűn kel ki, egyeljünk, mihelyt a magoncokat meg tudjuk fogni.
A trombitafolyondár (Campis sp.) kedveli a meleget, ezért csak napos, széltől, tavaszi fagytól védett helyre telepítsük. Fontos számára a jó vízgazdálkodású, kicsit nedves, tápanyagban gazdag talaj. Szereti, ha a gyökérnyak körüli része árnyékban van, amit úgy biztosíthatunk számára, hogy alacsonyabb cserjét, évelő virágot ültetünk eléje, vagy vastagabb mulcsréteggel (így fenyőkéreggel) takarjuk földjét. Nagy termetű fajtái (mint a Campis radicans) elérhetik akár a 8-10 métert is. A növénynek a jó tartáshoz erős alapra van szüksége, ha felfuttatjuk valahova. A növénynek a jó tartáshoz erős alapra van szüksége, így a főhajtása is folyamatosan vastagodik. Önálló kapaszkodásra képes, de mivel évről évre sok hosszú hajtást nevel - mégis célszerű körülbelül 3 mm vastag drótból álló támrendszerrel segíteni.
A probléma a Diófa gnomóniás levél- és gyümölcsfoltossága. Mivel a fertőzés forrása a lehullott levél, ezért a lehullott levelek összegyűjtése és megsemmisítése eredményre vezethet, jól csinálják, hogy összegereblyézik. Többet nem nagyon lehet tenni, de az őszi lombhullás után a kórokozó áttelelelését megakadályozandó vegyszeres permetezés javasolt (pl.: Topas, Champion). A fákat virágzás után több alkalommal réz tartalmú szerekkel kezeljük (pl. :Buvicid, Cuprosan).