2206. Hogyan díszítsük a kertünket pozsgás növényekkel? - 1. rész
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens növények nagyszerűen díszítik a kertünket, főleg ha többféle növényt teszünk egymás mellé. Jóllehet ezeket a növényeket nem nevezzük virágoknak, mégis színesek. Ebben a cikkben a majomfa, a kövirózsa és a deres csenkesz párosításáról is szó esik majd.
Az előző részből megtudhattuk, hogy hogyan kell pozsgás növényekkel falakat díszíteni, vagy jobban mondva készíteni. Ezúttal egy pár igen érdekes és színes pozsgás fajtával ismerkedünk meg, amelyek egyedivé tehetik kertünket.
Most olyan növények bemutatására kerül sor, amelyek jól mutatnak a medencék mellett, a teraszokon és bárhol a szabadban. Emellett még egy pár ötlettel is szolgálunk a cserepes pozsgás növények elültetéséhez, úgy, hogy azok színessé és kellemessé tegyék a környezetünket.
Eddig más sokféle változatát láttuk a pozsgás növények felhasználásának, de ezzel még koránt sincs vége a lehetőségeknek. Mivel olyan sokfajta és változatos pozsgás növény létezik, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Nézzünk meg egy pár új ötletet!
3 az 1-ben könyvet nem igazán tudok Önnek ajánlani. A Cser Kiadó témakörönként megjelentetett jól használható könyveket, ezeket tudnám javasolni. <p>Lombos fák, cserjék címmel pedig a Botanika kiadó jelentetett meg 4. kiadásban az új fajták leírásával bővített könyvet.
A tulipánok és sok más hagymás növénynél fontos, hogy 2-3 évente elvirágzás után vegyük fel hagymáikat a földből, szárítsuk ki, és hűvös helyen ´nyaraltassuk´, majd ősszel ültessük el őket. A következő évben ismét teljes pompával fognak virítani.
A borókaféléket a magvetésen kívül őszi hidegágyi vagy téli üvegházi duványozással lehet szaporítani. Tavasszal is lehetséges a szaporítás: áprilisban-májusban a friss hajtásról szedett dugvány még ugyanabban az évben meggyökeresedhet. A rosszul szaporodó fajtákat üvegházakban oltják.
A közönséges dió meleg- és fényigényes. Mélyrétegű, tápdús nem túl nedves talajt kedvel. Az átültetést és a metszést rosszúl tűri. Amennyiben több környezeti elvárásában is hiányt szenved, könnyen előfordul, hogy nem fejlődik rendesen.
Valószínű a diófáját a dió gnomóniás betegsége támadta meg, amely 3-4 mm-es barna szegélyű foltok megjelenésével kezdődik, amelyek később felfedezhetők lesznek a hajtásokon majd a gyümölcs húsán(zöld külső burkán) is.<p> A fertőzési források a lehullott levelek, ezért is érdemes ezt ősszel elégetni. Ha ez elmarad, az eredményes védekezéhez a lombot fertőtleníteni kell, lombhullás után DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel kell permetezni.