3396. Az egészséges kert titka
Egészséges és szép kertek nem csak a mesékben léteznek, erre gyakran látunk példát is. Természetes módszerekkel látványos, egészséges kert hozható létre. Íme, néhány jó tanács ennek elérésére!
Egészséges és szép kertek nem csak a mesékben léteznek, erre gyakran látunk példát is. Természetes módszerekkel látványos, egészséges kert hozható létre. Íme, néhány jó tanács ennek elérésére!
Előző cikkeinkben már beszéltünk a talajtakarás, a fenyőkéreg előnyeiről. Ha tehát kertjében már használ fenyőkérget (vagy még csak akar), fontosnak érzem elmondani, a frissítésre érdemes odafigyelni.
Tudjuk, hogy kertünk megtervezése fontos lépés, és idejében kell elkezdeni azt. De miért kerül elő már júliusban az ősszel ültetendő virághagymák kérdésköre?
Az európai leander (Nerium oleander) a meténgfélék csalátjába tartozó, 150-180 cm magasságot elérő fás növény. A levelek hosszúkásak, keskenyek, bőrszerűek. Levelei zöld színűek, világosabb zöld fonákukon hangsúlyos központi erezet található.
A kankalin (latinosan primula) a kankalinfélék családjának több száz fajt tartalmazó nemzetsége. Ismerkedjünk meg most két széles körben elterjedt változatával: a szártalan- (Primula acualis) és a szobai kankalinnal (Primula obconica)!
3 az 1-ben könyvet nem igazán tudok Önnek ajánlani. A Cser Kiadó témakörönként megjelentetett jól használható könyveket, ezeket tudnám javasolni. <p>Lombos fák, cserjék címmel pedig a Botanika kiadó jelentetett meg 4. kiadásban az új fajták leírásával bővített könyvet.
A tulipánok és sok más hagymás növénynél fontos, hogy 2-3 évente elvirágzás után vegyük fel hagymáikat a földből, szárítsuk ki, és hűvös helyen ´nyaraltassuk´, majd ősszel ültessük el őket. A következő évben ismét teljes pompával fognak virítani.
A borókaféléket a magvetésen kívül őszi hidegágyi vagy téli üvegházi duványozással lehet szaporítani. Tavasszal is lehetséges a szaporítás: áprilisban-májusban a friss hajtásról szedett dugvány még ugyanabban az évben meggyökeresedhet. A rosszul szaporodó fajtákat üvegházakban oltják.
A közönséges dió meleg- és fényigényes. Mélyrétegű, tápdús nem túl nedves talajt kedvel. Az átültetést és a metszést rosszúl tűri. Amennyiben több környezeti elvárásában is hiányt szenved, könnyen előfordul, hogy nem fejlődik rendesen.
Valószínű a diófáját a dió gnomóniás betegsége támadta meg, amely 3-4 mm-es barna szegélyű foltok megjelenésével kezdődik, amelyek később felfedezhetők lesznek a hajtásokon majd a gyümölcs húsán(zöld külső burkán) is.<p> A fertőzési források a lehullott levelek, ezért is érdemes ezt ősszel elégetni. Ha ez elmarad, az eredményes védekezéhez a lombot fertőtleníteni kell, lombhullás után DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel kell permetezni.