Miért hasznos a szőlő tetejezése, csonkázása? Elmondjuk!

A szőlő zöldmunkái: nyári csonkázás (tetejezés)

A csonkázás vagy tetejezés a szőlőtőke valamennyi hajtásának a visszavágását jelenti. A munka alapvető célja a hosszanti növekedés megakadályozása, a tőkét ne további hajtásnövekedésre ösztönözzük, hanem a termés és a vesszők jobb beérését segítsük elő.

Zöldmunka a Villányi borvidéken Fotó: MTI/Sóki Tamás

A csonkázás további előnyei:

• elősegíti a termés és a vesszőérés folyamatát, a tartalékok képzését,
• végrehajtása után az asszimiláták a fürtök felé vándorolnak,
• javítja a fényviszonyokat, csökkenti az önárnyékolást, ezzel elősegíti a termés beérlelését
• elvégzésével szabályozható a tőke termőegyensúlya, levélfelületének nagysága, vízfelhasználása és a fotoszintézis teljesítménye,
• kedvezően befolyásolja a lombozat mikroklímáját, ezáltal mérséklően hat a gombás betegségek fellépésére,
• megvalósítását követően kisebb lombfelületet kell permetezni,
• megkönnyíti a hajtások támaszon való elhelyezését,
• zöldmunka után a sorok bejárhatóvá válnak, így a gépi művelés is akadálytalanul folytatható.

Traktor csonkázik a Villányi borvidéken, a Csányi Pincészet cabernet sauvignon-ültetvényén

A csonkázás elhagyásának hátrányai

A szőlőfajta növekedési erélyétől függően önárnyékoláshoz, termésmennyiség és -minőség csökkenéséhez, valamint növényvédelmi problémákhoz vezethet, de szélsőséges esetekben akár a támberendezés is megrongálódhat.

A túlzásba vitt csonkázás szintén hátrányos: a gyakori, erős hajtásvisszavágás eredményeként nemcsak a terméshozam és a minőség romlik, de a szőlőtőke is legyengül.

Mikor csonkázzuk  a szőlőt?

A csonkázás ideje, módja, gyakorisága többek közt a termőhelytől, az évjárattól, a művelésmódtól, a támaszrendszertől és a termesztett termő- és alanyfajtától is függ. Elvégzése a szőlőtermesztés északi határához közeli tájakon nagyobb jelentőségű, mint a kiváló fény- és hőellátottságú, de csapadékban szegény vidékeken, ahol a hajtások növekedése viszonylag hamar, optimális esetben a zsendülés fenofázisáig leáll.

A csonkázás kedvező hatásai hűvös, csapadékos évjáratokban és erős növekedési erélyű ültetvényekben a legszembetűnőbbek. Szakszerű végrehajtása gyengébb évjáratokban azért előnyös, mert a termés – a kisebb mértékű árnyékolásnak köszönhetően – aromaanyagokban gazdagabb, almasavban viszont szegényebb lesz. Az átlagosnál gondosabb munkavégzést igényelnek az erős növekedésű ültetvények, illetve a vegetatív jellegű, sűrű fájú fajták.