Hogyan kell metszeni a diót, hogy többet teremjen?
Az eddigi tapasztalatok alapján, a diófa ugyanolyan jól viseli a metszést, mint a többi gyümölcsfa. De lássuk a tényeket!

Hogyan kell metszeni a diót, hogy többet teremjen?
Amíg a diótermesztés nagyüzemileg csak magoncfákkal történt, addig megengedhették maguknak a termesztők, hogy a metszést néhány mozdulattal elvégezzék.

 

Az volt a véleményük, hogy a diófa önmaga természetes gömbkoronát képez, amelyet nem kell metszeni. A szakirodalomban is a következő tételeket lehetett olvasni:

  1. A diófa a metszést nem, vagy csak nagyon rosszul viseli.
  2. Amennyiben mégis metszik a diófát, azt a nyári hónapokban kell elvégezni.
  3. Elegendő egy alakító metszést elvégezni, mert a fa önmaga kialakítja természetes koronáját.

Amióta azonban áttértek az oltott diófa termesztésére az intenzív ültetvényekben, azóta a metszés tekintetében is megváltozott a szemlélet. Egyrészt azért, mert az oltott diófák csak fele olyan öregek lesznek, mint a magoncok és a Juglans nigra magoncokra oltott fák életkorát 30 évre irányozták elő, másrészt a metszés az egyik leglényegesebb tényező a talajművelés, a trágyázás, a növényvédelem mellett.

 

diofa-metszese

 

Ezek a meggondolások oda vezettek, hogy vizsgálatokat végezzenek annak megvizsgálására, hogy valóban helyes-e az a szemlélet, hogy a diófát nem kell metszeni.

 

Az eddigi eredmények azt mutatták, hogy a diófa ugyanolyan jól viseli a metszést, mint a többi gyümölcsfa.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy még nem is olyan régen kétségek merültek fel a cseresznye és az őszibarack metszésével kapcsolatban, ugyanakkor az újabb tapasztalatok ennek az ellenkezőjét bizonyították. Különösen feltűnő a metszés hatása a cseresznye nagyságára és minőségére. Így lett a cseresznyefa metszése is rutinfeladattá.

Hogy milyen rendkívüli mértékű metszést is jól elvisel a diófa, károsodás nélkül, azt a Franciaországban, Angers-ben levő Lepage cégnél található, szemzőhajtást adó anyafáknál tapasztalhatjuk, ahol minden évben egészen visszavágják azokat szemzőhajtás nevelés céljából. Azok az anyafák még 28 éves korukban is elférnek 2,0 x 0,8 m-es távolságban.

Természetesen ilyen kezelés mellett nem lehet gyümölcstermésről beszélni. Itt minden egyes fa évente 50 db erős hajtást nevel, ami lehetetlen lenne, ha a márciusi metszés gyengítené a fát.

Az a megállapítás sem állta meg a helyét, hogy a metszést nyáron kell végezni. Ezt azzal indokolták, hogy állítólag a diófa tavasszal olyan erős nedvnyomás alatt áll, hogy a metszés következtében nagy nedv-veszteséget szenved, sőt "elvérzik", vagy legalább is legyengül. Ezzel szemben a nedvnyomás nyárra lecsökken, így nincs veszteség és a metszési sebek gyorsabban gyógyulnak. Viszont Lepage és a mi tapasztalataink szerint is (Lepage március elején végzi a metszést, mi pedig március végén - április elején) a következőket állapítottuk meg:

  1. A magas nedvnyomás lehet, hogy létezik, azonban semmiféle gyöngülést, "elvérzést" nem lehetett tapasztalni.
  2. A visszametszés következtében a fénybehatolás javult és ez kedvezett az új hajtások képződésének, amit végleg nem lehet gyengülésként felfogni. Egyébként már évtizedek óta ismert az a tény, hogy a diófa rendkívül jó megújuló képességgel rendelkezik. Ezt a kemény telek után lehetett látni, amikor a korona fele elfagyott. Ismert, hogy a diófánál csak a fiatal vesszők teremnek. Különösen nagy előnye van annak az új vesszőnek, amely egy sebhely szélén fejlődik és hozzájárul a gyors sebgyógyuláshoz.
  3. A tavaszi metszés után gyorsabban gyógyulnak a sebek, mint a nyári metszés után. Ez könnyen megmagyarázható, mivel a viharos növekedés idején a fa több sebgyógyító szövetet képez, mint nyáron, amikor már nyugalomba jut és az asszimiláció is alábbhagy. Különösen gyors az olyan sebek gyógyulása a tavaszi metszés után, amelyeknek szélén új hajtás ered. A nyári metszésnél ilyen új hajtás nem várható, de nem is kívánatos. Az én ismereteim szerint olyan eset nem ismeretes, amikor a nyári metszés után őszre vagy télre sebszövet zárta volna le a sebet.
  4. Senki sem metszi szívesen nyáron a fáit, mert a korona ritkításával a termés egy részét is le kellene metszeni.
  5. Teljesen mindegy, hogy mikor végzik a metszést, minden esetben gondoskodni kell a tartós sebzárásról, és annak folyamatát ellenőrizni kell, mert egyébként a mélyen beszárad, elkorhad.

 

Ha a sokat dicsért természetes koronát figyeli az ember a diófánál a 10-15 éves korban, akkor a következőket állapíthatja meg:

 

  1. A fa életkorának növekedésével és a korona nagyságának növekedésével egyre emelkedik a korona térfogatának az a része, amely nem terem gyümölcsöt.
  2. A "természetes" korona olyan sűrű lombtetőt képez, hogy a nem hatol be a korona belsejébe annyi fény, amennyi a termőrügyek képződéséhez kell. Már 15 éves korban a korona térfogatának 50-80 %-a teljesen meddő. Kizárólag a külső és a legfelső koronafelületen van termés, ahol elegendő a napfény.
  3. A korona életkorának előrehaladásával sokasodik az elhalt. haldokló, vegetáló gyenge hajtások száma a korona közepén. a vázágak teljesen felkopaszodnak.
  4. Ahogy a napfény egyre jobban kiszorul, úgy csökken a gyümölcsök minősége, különösen a nagysága. amennyiben a korona középárnyékában fejlődnek is gyümölcsök, úgy azok 50 %-kal kisebbek, mint a korona-felületen levők.
  5. A diófánál a túl gazdag termés, vagy az asszimilációs felület és a gyümölcsszám közötti rossz arány ugyanolyan hátrányos hatású a gyümölcsminőségre, mint más gyümölcsfajoknál. Ez is egy ok arra, hogy a diófát fokozottabban kell metszeni.

Az eddig elmondottakból világosan kitűnik, hogy a diófánál a "természetes" koronának milyen kétes jelentősége van.

Megmutatkozott a kísérletek során, hogy a diófának is szüksége van egy "nevelő" metszésre, ha már eleve egy laza koronát akarunk kialakítani, amelynek a közepe nem termőképtelen. Legjobb a háromágas katlan-korona, amelynél már az 5-8-ik évben kivágják a sudarat. Így egy, a fény számára nyitott korona alakul ki, amelyik nem kopaszodik fel belül, hanem folyamatosan képez új termővesszőket.

Ezenfelül állandóan figyelni kell a koronát, hogy ne sűrűsödjön be, ne árnyékolódjon a középső, alsó rész. Ebből az következik, és az a feltétel, hogy le kell mondani a hagyományos magastörzsű formáról, és 80 cm-es törzset neveljünk. (A törzsrázógép használatát ez akadályozná ezért nem általánosítható ez a megállapítás. GG) Csak az ilyen fáknál lehet a metszést könnyen elvégezni, hogy ne csak az alanyhatással, hanem a metszéssel is szabályozzuk a korona kiterjedését, nagyságát. Ez azért is fontos, mert a dió oltásához csak magoncalanyok állnak rendelkezésre, amelyek heterogén állományúak, eléggé eltérő hatásúak a fa növekedését illetően, nem úgy, mintha klón alanyokat használnának.

Hogyan kell metszeni a diót, hogy többet teremjen?
Saját ültetvényeinken állapíthattuk meg, hogy a Nr. 139 fajta a mi Juglans nigra alanyainkon csak 30-50 %-át érték el annak a növekedésnek, mint amit Juglans regia alanyon tapasztaltunk. Ezt a növekedésgátló hatást azonban nem lehetett általánosítani, mert ugyanez a fajta más termőhelyen, más-honnan származó magoncalanyok esetében nem volt gyengébb növekedésű.

(Bár az alábbi vizsgálatokat elég régen végezték, a gyakorlatban, és a szakmai köztudatban még mindig sok az olyan szemlélet, amely már idejétmúltnak mondható. Ez az oka annak, hogy közzéteszem ezt a régi dolgozatot. Gentischer Gábor szerk.)

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

Mangolia /tulipánfa) tartható-e nagy edényben, (kint a kertben ) és meglehet-e metszeni?

Tartható dézsában, cserépben, de az így tartott növényeket fiatal korukban 2 évente érdemes nagyobb cserépbe ültetni. 6-7 éves kor után elegendő 3-4 évente átültetni a növényt.

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Gloxínia

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.