Victoria, a gyönyörű tündérrózsa
A Victoria amazonica már gyermekkoromban elbűvölt, amikor először olvastam róla. A leírásból talán az ragadta meg a leginkább képzeletemet, hogy a tündérrózsák családjába tartozó vízinövény levele olyan hatalmas és szilárd, hogy - mintha egy kerek, lapos gumimatrac lenne - képes egy nagyobb gyermeket is a víz színén tartani.

A Victoriát 1801-ben fedezte fel Thaddäus Haenke, német botanikus, az Amazonas bolíviai holtágainak sekély, meleg vizében.

Évtizedek múlva, amikor a növény eljutott Angliába, az akkori angol uralkodó, Viktória királynő tiszteletére a Victoria regia nevet adták neki. Később azonban, amikor kiderült, hogy egy másik, hasonló faj is létezik, Victoria amazonica lett az új neve. Mi egzotikumként tekintünk e növényre, ám a szülőhelyén nagy tömegben fordul elő, és az ott élő indián törzsek számára olyan nyilvánvaló és nélkülözhetetlen a jelenléte, hogy számos mítoszukban és eredetmondájukban is megjelenik. A növény indián neve irupé, ami tálat jelent, a magját pedig egyes vidékeken vízi kukoricának nevezik.

 

A Victoria növény magjából lisztet őrölnek, és az abból készült süteményt ünnepi ételként fogyasztják.

Míg a Victoria amazonica a kimondottan meleg, 30 oC-os vizeket, mocsarakat szereti, rokona, a Victoria cruziana Argentína és Paraguay langyosabb, 20-25 oC-os folyóiban él. Levelei valamivel kisebbek, 1-1,5 m-esek, peremük viszont jóval szélesebb, és nem barnás, hanem zöld színű.

 

Victoria Amazonica levele

 

Az 1800-as évek második felétől a botanikuskertek komoly erőfeszítéseket tettek, hogy hozzájussanak néhány Victoria maghoz, mert az ilyen egzotikumok jelenléte nagyon megnövelte a kertek látogatottságát. Ugyanakkor a növénykedvelő arisztokrácia körében is vad versengés kezdődött, vajon kinek sikerül először virágzásra bírni ezt a bámulatra méltó tündérrózsát. Az üvegházakban fűtött vizű medencét alakítottak ki, vagy külön épületet, ún. viktóriaházat emeltek erre a célra. Így jöttek létre világszerte a Victoria első bemutatóhelyei, melyek közül nagyon híres a berlini, a londoni, a palermoi, a pisai és a Saint Louis-i botanikuskert.

A budapesti Füvészkertben is adottak a termesztés feltételei, de évente újra kell ültetni a növényt. A magcsere útján beszerzett Victoria előnevelt palántáit áprilisban ültetik a medencébe, a virágok júniustól augusztusig tekinthetők meg az üvegházban. Volt olyan esztendő, hogy 20 virág is fejlődött.

 

Victoria Amazonica virága

 

A növény legfőbb jellegzetessége, hogy bőrnemű, fényes, kerek levelei a kétméteres átmérőt is elérhetik.

A levélnek határozott, barnás színű pereme van, az esővíz azonban több résen át el tud folyni a "tálcáról". Ennek azért van különös jelentősége, mert a légzőnyílások a levél színén találhatók, és a levélen álló víz akadályozná a légzést. A természet gondoskodott arról is, hogy a növény életét ne háborgassák illetéktelenek, és ne legeljék le a vízi állatok, ezért a gyökér, a virág és a levélfelszín kivételével a teljes felületet tövisek borítják.

A levél fonákát megvizsgálva a természet fantasztikus műalkotásában gyönyörködhetünk, és azonnal megérthetjük, minek köszönheti különleges szilárdságát. A sűrűn elágazó, több centiméter vastagságú erezet egy gótikus katedrális mennyezetboltozatára emlékeztet. Ez a szerkezet az egyébként vékony levelet olyan hihetetlenül stabillá teszi, hogy az megfelelő súlyelosztás esetén 60-70 kg-nyi tömeget is elbír.

A Victoria története nem lenne teljes Sir Joseph Paxton nevének megemlítése nélkül. Az angol főkertész és építész sorsa egészen különleges módon fonódott össze az óriás tündérrózsáéval. 1849-ben neki sikerült Európában először virágot nevelnie a trópusi növény magvaiból Devonshire hercegének chatsworthi birtokán. Az első virágot Viktória királynőnek ajándékozta, amellyel sikerült óriási népszerűséget szereznie a növénynek. Mivel Paxton az építészetben is jártas volt, gyönyörű üvegházat tervezett kedvencének.

Az épület könnyed szerkezetét a Victoria levelén megfigyelt keresztmerevítők és támasztékok segítségével alakította ki. Kortársait annyira lenyűgözte ez az újszerű ötlet, hogy rövidesen felkérték a londoni világkiállítás Crystal Palace (Kristálypalota) nevű főépületének megtervezésére. Az 1851-ben megnyílt, hatalmas (560x140 m-es!), öntöttvasból és üvegből készült csodacsarnok olyan különlegesség volt akkoriban, hogy létrehozásával Paxton legalább fél évszázaddal megelőzte korát, és jelentős hatást gyakorolt a későbbi modern építészetre. Mindezt csupán a természet egyszerű trükkjének merész építészeti alkalmazásával érte el. Érdemei elismeréséül a királynő lovagi címet adományozott neki.

A Victoria csodálatos virágzása mindössze két napig tart, és nagyon különleges módon zajlik:

A növény mindig este, sötétben bontja ki közel 30 cm átmérőjű virágát. Az első este a virág hófehér, és nőivarú, ami azt jelenti, hogy csak a termő aktív, a porzók még fejletlenek, és nem termelnek virágport. Az ananászéra emlékeztető, erős illat bogarakat csalogat oda, amelyeket aztán - mivel a szirmok a nappal közeledtével összecsukódnak - egy napra rabul ejt a növény. Ezalatt az a virágpor, amely egy másik virágban tapadt a bogarak testére, beporozza a Victoriát. Másnapra a termő elhervad, és csak ekkor érnek be a porzók, így a növény elkerüli az önbeporzást. A bogarak begyűjtik a friss pollent, majd kiszabadulásukkor újabb virágokra repülnek át. De a növény még tartogat egy meglepetést a második estére is. Amikor a sötétben ismét kinyílnak a virágok, színük már nem fehér, hanem halványrózsaszín, amely aztán néhány óra alatt sötét bíborvörössé változik!


V Amazonica bimbó

 

A megtermékenyült virág lesüllyed, és a kialakuló tüskés termésben a víz alatt érik be a többszáz mag. Ahogy a teljes érettség közeledik, a termés ismét felemelkedik a felszínre, helyenként kihasad, és a borsónyi magok ragacsos védőanyaggal burkolva lassanként kiszabadulnak, majd a sodrás hatására eltávolodnak ez anyanövénytől. Ez a sajátos szaporodási mód lehetővé teszi, hogy a növény igen nagy területen terjedjen el.

E bonyolult virágzási mód ismeretében érthető, hogy 1960-ban óriási szenzációt keltett, amikor a két ismert faj keresztezésével sikerült hibridet létrehozni a pennsylvaniai Longwood Gardensben. Az új növény "születésénél" a világ legjobb victoriaszakértői bábáskodtak. A "Longwood" hibrid a legjobb tulajdonságokat örökölte szüleitől (a V. cruziana volt az anya-, a V. amazonica pedig az apanövény), de legnagyobb erénye, hogy még anyanövényénél is jóval kevésbé melegigényes. A fordított irányú (amazonica x cruziana) keresztezések sokáig csak meddő növényt eredményeztek, néhány éve azonban a nemesítőknek sikerült az "Adventure" nevű hibriddel gazdagítaniuk a kínálatot.

Mivel az óriás tündérrózsák iránt egyre nagyobb az érdeklődés, Argentínában a Paraná folyó torkolatvidékén létrehozták a Pre-Delta nemzeti parkot, ahol biztosítottak a Victoria fennmaradásának feltételei, és az érdeklődő turisták szakképzett vezetővel kereshetik fel és tanulmányozhatják e lenyűgöző növényeket.

 

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

Ehető-e a vérszilva termése?

A vérszilva sárga vagy piros színű, enyhén savanykás ízű gyümölcsöt terem.

Részletek »

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.