No SSO cookie

Ismerjük meg a fákat! - A vadgesztenyefa

Utolsó változtatás: 2016-05-05 | Első közzététel: 2011-10-04
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Ismerjük meg a fákat! - A vadgesztenyefa
A vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik és a vadgesztenye (Aesculus) nemzetség legismertebb faja. Egy olyan erős, elterjedt, ismert és gyönyörű fa, mint a vadgesztenye, nem kerülheti el a figyelmünket. A származási helye ismeretlen, egyesek azt állították, hogy Görögországból, míg mások azt, hogy Tibetből származik. Főleg díszfaként termesztik Európában. A homokos talajt kedveli, gyorsan és szabályosan fejlődik. 

Általános tudnivalók a vadgesztenyefáról


A sima és majdnem hengeres törzse elérheti a 3,6 méter körméretet, és általában zöld a felülete az algák miatt, amelyek a törzsön élősködnek. Az alsó ágai 1,5-3 méterre vannak a földtől, ezek a leghosszabb ágak és mivel az alsó rész mindig kerek, a koronának piramis alakja van. Az ágak ellentétes párokban kezdenek el nőni, akárcsak a levelek, 60-70 fokos szögben magaslanak, és aztán kecsesen lehajlanak, így 60-70 fokos szöget alkotnak a törzs felső részével. Az ágak végei szintén felfelé irányulnak, ennek a fának a növekedési folyamata igazából egy egyedi és gyönyörű csavarodás, amit lehetetlen szavakban kifejezni. Magasságuk nem több 15-18 méternél, és elérhetik a 200-250 évet is.

 

 

Március vége felé az ágak kidagadó rügyeikkel hívják fel magukra a figyelmet, amelyek ekkor még el vannak zárva a héjban; a héj külseje erős és sötét csokoládé színű. Amint elkezdenek növekedni, a nyúlós védőréteg folyékonnyá válik, és eltakarja a rügy héját. Kettesével megnyílnak a héjak és leesnek, majd áprilisban megjelenik az első pár zsenge levél. A halvány barnássárga rügyek vonzóvá teszik a fát a sivár és kopár márciusi tájban, egy meg nem gyújtott gyertyatartó látványát idézve elő. Amikor viszont a gesztenye rügyei elkezdenek hullani az sokak számára zöld lángnyelveknek tűnhetnek, amint az élénkzöld színű rügyek szétszóródnak a kopár ágakon, és az áprilisi nap fénye csillog rajtuk. A természet egyik zöld árnyalata sem veheti fel velük a versenyt az új tavaszi élet kezdetén. A levelük hét levélkéből áll, amelyek tenyér alakban vannak elhelyezkedve. Mindegyiknek különös alakja van, a külső végük széles, és a levélszár illeszkedési pontjánál, amelyet szaknyelven „obovate-cuneate"-nek neveznek, elkeskenyedik. Eleinte ezek a levélkék gyűröttek és lefele hajlanak, de az általános szabályokkal ellentétben, az alsó részük hamarabb fejlődik, mint a felső, ezért amint növekednek előbb vízszintesek lesznek, majd végül felegyenesednek és nagyra nőnek; egy levélke akár a 30 cm-t is elérheti. Az egész levélcsoport 60 cm szélességben, még a levélszár is elérheti a 30 cm hosszúságot és a másfél cm átmérőt.

 

A vadgesztenyefa egész évben mutatós


A tavasz szépsége sosem múlik el. Amint a levelek elérik a maximális méretüket, elveszítik ragyogó színüket. Mivel a fán még nincs virág, a levelek már nem ragyognak és a sűrű lombozat eltakarja az ágakat, az egész fa egy barnás zöld halom lesz a tájban. Viszont májusban megjelennek a virágok, hogy kárpótoljanak a szomorú látványért. Ekkor a nagyobb zöld piramis háttere lesz a hófehér, arany csíkos, vörös foltos kisebb piramisnak, amelynek a távolról látott szépségét csak a közelből észrevehető tökéletessége tudja felülmúlni. Az alsó ágakon levő szárhoz közeli virágok nyílnak ki először, és megkapva a fiatal erőteljes levelek által képzett táplálékot, kialakítják a porzót és a bibét, hogy a viharos őszben is pompázzanak a jól ismert kerek gyümölcsök által. A tirzusvirágzat felső részén a porzós virágok fejlődnek ki, amelyek eltűnnek a porzás után. Ennek az egész virágpiramisnak ősszel általában két-három gyümölcs lesz az eredménye. Habár a gesztenyék csoportosan teremnek, ennek mércéjét a májusi hónap szabja meg.

 

 

Kevés fánál lehet megfigyelni olyan világos fiziológiai folyamatot, mint a vadgesztenyénél. Láthatjuk amint a barna bőrszerű réteg kidagad a nedves magon, mielőtt az első hajszálgyökér kibújhatna, ugyanakkor láthatjuk a nyúlós védőréteg olvadását vagy a védő héj lehullását. A levelek elhelyezkedése meghatározza az ágak elhelyezkedését is, és miután a virágok kinyíltak, megakadályozzák azok tovább nyúlását. A kis levelek növekedése jól mutatja szöveteik csodálatos rugalmasságát. Felnőtt korukban rengeteg szénsavat szívnak magukba a levegőből A levelek ˝pórusain˝ keresztül állandóan nagy víz mennyiséget szívnak fel a gyökérből, ami magyarázza a puha és szivacsos fa gyors növekedését. A virágok esetében észrevehetjük azt, hogy mennyire táplálékfüggők, a gyümölcs esetében pedig azt, hogy a természet milyen gazdaságos; a gesztenye lecsökkentette a termelt magok számát, mivel egy nagy évelő növénynek nagyobb esélye van a faj fenntartására, mint egy egyévinek.

 

Mit kell tudni a vadgesztenye virágáról?


Térjünk vissza a virág közelebbi megvizsgálásához. A virág öt zöld csészelevelében, öt gyönyörű hullámos szirmot találunk, amelyek tapintása a rózsáéra emlékeztet. A szirmok kissé meg vannak dőlve, így a párta függőlegesnek fog látszani, de valóban majdnem vízszintes. Mindegyik hófehér szirmon rózsaszín pöttyök és sárga csíkok vannak, amik elvezetik az örömteli méheket a mézhez, ami a kehely alakú virág alján van. A Linné botanikus rendszer szerint ez a fa kivételes, mivel hét porzószála van, a fáknak általában négy, öt vagy tíz szokott lenni. A virág közepén, az egyedüli bibeszál alatt helyezkedik el a háromkamrás magház, és mindegyik kamra két mag csiráját tartalmazza.

 

vadgesztenye
Vadgesztenye

 

Októberben az időközben színtelenné vált levelek elkezdik visszakapni színüket. Az idő befolyásolja a levelek változását. Amint Mr. Ruskin mondta: „a fák levelei hetente változnak, a helyzetük pedig naponta, mivel néha meleg van, néha pedig esik az eső." Ha az idő mindig szép lenne, akkor a levelecskék széle citromsárgává válna, a közbülső része és egyes erek pedig zöldek maradnának; így világosabb és szebb lenne, mint bármi, amit a fa a három hónapos fejlődési időszakában produkál. Ha az idő esős akkor, a sárga színt rozsdás foltok fogják tarkítani, és mielőtt lehullanának a levél teljes felülete rozsdavörös lesz. Ekkor a nagy levelek egyenként fognak lehullni az erős szélben. Néha egy-egy zörrenést lehet hallani az ágak között, ilyenkor egy tövises gömböcske hull a földre egy tompa puffanással, a nagy ütéstől elreped, és ekkor előkerül a fényes, tarka, mahagóni színű gesztenye. Sok gyümölcsöt éretlenül és zölden fúj le a szél, néha nem is hasadnak meg csak egyszerűen elrohadnak, ha viszont mégis meghasadnak csak egy éretlen magot vagy egy fehér csirát lehet látni. Ezután a föld megtelik zöld, sárga és barna levelekkel, köztük pedig zöld magtokokat lehet látni, amelyek megmutatják érintetlen fehér belsejüket és a fényes gesztenyéket. Habár ez nem a kertészek kedvenc látványa, a szépség kedvelőinek ez egy újabb alkalom, amikor a vadgesztenyefa szépségének adózhatnak.

A hat magrügy közül legalább három maggá változik és e három közül általában kettő teljesen kifejlődik. Fontos megemlíteni, hogy a vadgesztenye és a szelídgesztenye magvai között a hasonlóság csak felületes, mivel a belső szerkezetük teljesen különböző, viszont nem kell félni, hogy valaki észreveszi a különbséget az ízükben.

 

A vadgesztenye hasznosítása


A vadgesztenyének nem sok hasznát vesszük, de ne várjun el túl sokat egy növénytől, amely oly kedves a lelkünknek. A fája puha, és bár jó puskapornak és faszénnek, nem jó deszkának. Az őzek kedvelik a lehullott leveleket és gesztenyéket, összezúzott formában a bárányok, a tehenek és a baromfik ételeiben is jelen lehet. A gesztenyét fehérítők és keményítők készítésére is használják. Angol neve (horse chestnut = ló gesztenye) sokak szerint onnan származik, hogy a lovaknak gesztenyét adtak, hogy enyhítsék a köhögésüket. Újabban viszont a lehullott leveleken látható patkószerű nyomoknak tulajdonítják a nevét, mivel a fő erek végét patkószerű mintázat jelzi.

 

Vadgesztenyefa
Hibrid vadgesztenye a Bushey Parkban

 

Amint már említettem, a vadgesztenyét inkább díszfaként termesztik. A tarka változatai nem fejlettebbek. Jóllehet a piros virágzatú változatukat jól párosították a hagyományos formával, de nem virágoznak annyit és olyan szépen, mint fehér színű társaik. A vadgesztenye alakja annyira szabályos és masszív, hogy szebb, ha más fajokkal együtt vagy csoportosan vannak elültetve, semmint magukba. Olyankor a legszebb, amikor egy olyan előkelő fasort alkot, mint amilyen londoni Bushey Parkban van.

Mivel nem hasonlít a szilfához, úgy ültesd őket, hogy idővel a hosszú ágaik összeérjenek és boltozatot alkossanak a sétány felett beárnyékolva azt; amikor virágzanak gyönyörű zöld és fehér virágokkal tarkított látványt nyújtnak.

A vadgesztenyefa csodálatos virágai különösen szemet gyönyörködtetőek. Nézd meg közelebbről is:

 


Szólj Te is hozzá!