2 tavasszal virágzó cserje: boglárkacserje és japánbirs

A boglárkacserje (Kerria japonica) a kertünkben

A boglárkacserje április-május táján nyílik, a virágai aranysárgák. Nem igényel sok gondozást, a szélsőséges viszonyok kivételével minden talajon jól fejlődik, még a más bokrok fák általi beárnyékolás sem zavarja.

1-1,5 méter magasra nő, mereven felálló szárú cserje, vesszői fényes élénkzöld színűek. Kertbe a telt virágú (Pleniflora) fajtáját szokták ültetni. Virágzásakor a legszebb, de finoman redőzött, világoszöld leveleivel, zöld vesszőivel egész éven át díszíti a kertünket. Alacsonyabb növésű cserjének számít, ezért jó nagyobb facsoportok lezárására, vagy más magas növésű cserje elé ültetni, viszont szoliterként is nagyon szép. A telt virágú fajtájából hatásos, nagy foltok képezhetők ki. Kemény teleken néha visszafagy, de aztán tőből ismét kihajt.

A boglárkacserje szaporítása: Fás dugványozással, tavasszal, vagy ősszel.

A japánbirs (Chaenomeles) a kertünkben

Áprilisban, a lombfakadás előtt, vagy azzal egy időben nyílik, virágai a fehértől a barackrózsaszínen keresztül a sötét vérpirosig a legkülönbözőbb árnyalatúak.

Szirmai viaszosan csillogók. Napos, meleg fekvésbe, üde, tápdús talajra való. Japánbirs néven tulajdonképpen három fajt ismerünk: a 0,5-0,6 méter magas C. japonicát, a 1,5-2 méteres C. speciosát és a kettő keresztezéséből származó C. superbát. Virágával, levelével és termésével is díszíti a kertünket. A levelei oválisak, fénylő sötétzöldek.

Augusztustól érő termései kisebb alma nagyságúak, formájuk és színük birsre emlékeztet, igen kellemes illatúak, akár két  hónapig is díszítik a bokrot.

A japánbirs a tavasz legélénkebb virágú díszcserjéje

Igen sok fajtája van, a sötétpiros színűek a legkedveltebbek. A kertben magánosan vagy kisebb csoportokban is jól mutat. Száraz helyen öntözni kell, és sajnos a meszes talajon megsárgul a levele.

A japánbirs szaporítása: tőosztással, gyökérsarjak leválasztásával gyökérdugványozással, hidegágyba.