A kőrisfa bemutatása
Mielőtt a lombozat a fekete rügyekből kifakadna, borszínű fürtök jelennek meg az ágakon. Ezek a virágbugák, melyek bíbor-fekete portokból állnak, de üveg formájú magházat is hordoznak, melyhez villás bibe rögzül.
A virágos kőris (vagy mannakőris) mannát termelő Dél-Európai faj nevét onnan kapta, hogy sziromlevelekkel rendelkezik. A virágkőrisnek, Fraxinus ornus, négy sziromból álló pártája van, abban különbözik a rokon fagyal- és orgona fajoktól, hogy törzsüknél csak lazán vannak összeforrva. Ennél a fajnál egy kicsi zöld kehely is megtalálható. Léteznek kizárólagosan hím, illetve kizárólagosan termő kőrisfák is.
A kőris a koránérő fák közé tartozik, ez azt jelenti, hogy virágzata még azelőtt megjelenik, mielőtt a levelek kihajtanának a rügyekből. A megtermékenyítést a szél végzi. Virágai áprilisban és májusban jelennek meg. A szárnyas levelek, melyek 4-7 elvékonyodó levélkéből állnak, a középerezettől kis távolságra, egy rövid nyél végén helyezkednek el; az egész fának tollas, lebegő díszítést adnak. A levelek körvonala kerekített, illetve kissé nyújtott is lehet.
A fa zöld lombozata első látásra monotonnak, unalmasnak tűnhet, de a fa áttetszősége, a fénynek a lombozatán átvilágító játéka adja a fa szépségét.
A levelek lándzsa alakúak, szélei recések, ősszel hamar lehullnak, és tavasszal későn érkeznek meg. Ősszel színük citromsárgává változik.
A hosszú, nyelv formájú termése csüngő fürtökben áll, a fényes nedv zöld színét lassan fekete színárnyalattá változtatja, és úgy is marad, amíg lehullik. Formájuk a mag kiszóródását segíti elő, ahogyan a szél leszakítja őket a csupasz ágakról, de elősegíti a földbe való beszúródását is, mivel megkönnyíti a kőrismag kő, falhasadékokba, illetve más fákba való beékelődését.
A kőris tönkreteszi az alatta lévő növényzetet, mivel sűrű gyökere a föld felszínéig terjeszkedik. Ezért a szántott területeken nem kedvelt fafajta, de mivel nem pusztítja ki teljesen az alatta lévő füvet, díszfaként növelhető a gyepen.
Faanyaga szürkésfehér, a szíjácsot és a fa belső részeit egyaránt felhasználják. Az európai fafajták közül a leghajlékonyabb, értékét annak is köszönheti, hogy nagyon gyorsan növekedik. Már 4 évesen fel lehet használni sétapálcák, 9 évesen ásónyelek készítésére, és amikor az átmérője eléri a 8 cm-t, faanyaga éppoly értékes, mint a legnagyobb fáé.
Gyakran használják ládakészítésre. A keréktalp és a küllő készítésére is felhasználják, hajlékonyságának köszönhetően a mezőgazdasági szerszámok kedvelt faanyaga. Több száz évig is elélhet, de fakivágásra és felhasználásra 80-100 éves korában a legalkalmasabb. A gyökereket és bogos részeket a műasztalosok kedvelik, és zöld ébenfaként emlegetik.
Amikor a fa kezd kipusztulni, fekete színárnyalatot vesz fel, a fiatal hajtások a szalagosodás nevezetű rendellenesség jellemzi, ilyen esetben az ágak egy spirálisan csavarodott lapos formába nőnek össze.
