Miért hullajtják a kérgüket a platánok?

Kevés kivételtől eltekintve a parkokban található platánjaink az Észak-Amerika mocsaras részeiről származó nyugati platán (Platanus occidentalis) és a Közel-Kelet, Mediterráneum középmagas hegységeiből származó keleti platán (Platanus orientalis) hibridjei. A kérgük ezért rendkívül változatos.

A keleti platán ritkás lombú, levele szeldelten karéjos, kérge apró lemezekre töredezik, sok évig, akár évtizedekig a törzsön és a vázágakon marad, hiszen eredeti élőhelyén a fás részeket védeni kellett a tűző napsütéstől. A nyugati platán sűrű lombú, levélzete tenyeres karéjú, a kéreglemezek csak néhány évig fedik a fás részeket, 2-5 évenként nagy lemezekben válnak le.

Balról jobbra: Platanus occidentalis, Platanus hybrida, Platanus orientalis kérge

Azok a fák, amelyek hibridizációja során mindkét szülő tulajdonságaiból örökölték a kérgük szerkezetét a két kéregtípus közötti átmenetet képviselik. A fák a kérgüket a fatest vastagodásának (az évgyűrűk növekedésének) mértékében szórják le, a fás részek vastagodását a talaj tápanyagtartalma és a tavaszi csapadékmennyiség határozza meg.

A parkjainkban található platánok közül azok, amelyek kérgüket a nyugati platán genetikai állományából örökölték, az ideihez hasonló csapadékos tavaszon a fatest jelentős vastagodásának köszönhetően nagy felületen hullajtják el az elhalt kéregdarabokat. A jelenség nem kóros, sőt, növényvédelmi szempontból kifejezetten hasznos is, mert a platán-csipkéspoloska (Corythucha ciliata) az elhalt, felvált szélű kéreglemezek alá bújva telel át, tehát ha nincs hová bújnia, jóval kevesebb egyed éli túl a telet.

A hibrid fafajokra jellemző, hogy nem azonos arányban érvényesül az egyes növényrészeken az egyes szülők dominanciájának aránya, tehát könnyen találkozhatunk olyan platánnal, melynek a kérge a nyugati platánéhoz, a levele pedig a keleti platánéhoz hasonlít jobban.

Forrás: Főkert.hu