Változatos díszcserjéket a kertünkbe!

Hogy ne minden díszcserjénk ugyanúgy nézzen ki!

A díszbokrok metszésével az a célunk, hogy fenntartsuk természetes, szép külsejüket és virágzóképességüket. Okos metszéssel elősegítjük az új hajtások fejlődését, az idős részeket fokozatosan leváltjuk, ezáltal a cserje fiatal, jő kondíciójú marad.

Az utóbbi időben a természetes alak és növekedés megtartása az egyik legfontosabb törekvés. Tehát ne avatkozzunk be túlságosan a növény életébe, csupán szabályozzuk kissé. Még az azonos fajtájú cserjéket se szabjuk egyformára. Ilyen célra ajánlatosabb nyírott sövényt nevelni.

A csipegetés, a vesszők végének levagdosása ártalmas. A legtöbb cserjének viszont jót tesz, ha elöregedett ágait tőből eltávolítjuk. Ezeket ággyűrűre, elágazásig vágjuk vissza. A vesszők visszametszésekor mindig rügy fölött, ferde metszlappal vágjunk, csak rövid csonkot hagyjunk. Az eszközök közül többnyire metszőollóra van szükségünk. A szúrós, tövises bokrok ritkítására az ágnyeső ollót is használhatjuk, ifjításkor, száraz részek eltávolításakor pedig fűrészeljünk.

A díszcserjéket is rendszerint nyugalmi időben, tél végén, tavasz elején metssük, a tavasszal virágzó bokrokat pedig elnyílás után.

Sárga cserszömörce (Cotinus coggygria) - ősszel csodásan megvörösödnek

Nem kívánnak metszést

Ne vágjuk vissza a földlabdával telepített díszbokrokat. A gyökérzetük majdnem sértetlen, és metszés nélkül is egészségesen fejlődnek. Különösen kíméljük az örökzöldeket. Rosszul tűri a metszést a japánjuhar (Acer palmatum), a sárga cserszömörce (Cotinus coggygria), a boroszlán (Daphne), az oltott orgona, valamint a vastag vesszejű, ritkán elágazó szömörce (Rhus). A gyenge növekedésű erikák (Erica) és a borostyánok (Hedera) szintén kíméletet érdemelnek. A kevéssé elágazó, nehezen megújuló liliomfát (Magnolia) csak kivételes esetben metsszük, pl. ha megsérült.

Indító metszés ültetéskor

A szabad gyökérrel, tehát földlabda nélkül vásárolt bokrokat a telepítés előtt vágjuk vissza. A faiskolai kitermeléskor ugyanis megsérült a gyökérzetük, leszakadt a nélkülözhetetlen hajszálgyökerek egy része. A csökkent gyökérzet nem tudná eltartani a teljes föld feletti részt, ezért a vesszők hamarosan elszáradnának, esetleg a növény is belepusztulhat.

A sérült gyökérzetet az egészséges, ép részig vágjuk vissza. A többi gyökér végéből csak néhány millimétert vágjunk le. A friss, ép szélű seb hamarabb gyógyul, környékén rövidesen megjelennek majd az új gyökerek.

Az oltott díszcserjéknek, például a rózsamandula (Amygdalus triloba) vagy a hibiszkuszoltványoknak a gyökerén vagy a gyökérnyakán, az oltáshely alatt kihajthatnak az alany járulékos vagy alvórügyei. Az ilyen rügyeket dörzsöljük le. a vadhajtások kezdeményeit tőből vágjuk le, még mielőtt elültetnénk az oltványt.

Rózsamandula (Amygdalus triloba)

A legtöbb gondot rendszerint a föld feletti rész visszametszése okozza. Van, aki sajnálja, hiszen szemmel láthatóan kifejlődtek a vesszőkön a virágrügyek, s ha visszavágja őket megfosztja magát az ültetést követő virágzás élményétől. Mások gondolkodás nélkül, radikálisan visszavágják a bokrot, alig marad a gyökérnyak fölött valami, amiből ki tudna hajtani. Ilyenkor is az az aranyszabály, hogy metsszünk, de mértékkel!

Ha nagyon fiatal, alig elágazó cserjét például egyéves gyökeres dugványt telepítünk, a vesszejét vágjuk egészen rövidre, 5-15 cm-nél ne maradjon hosszabb.

A szabványos méretű faiskolai árunak három-öt elágazása van, vesszői 1-3 évesek. Előfordul, hogy ennél idősebb, akár többször átiskolázott nagyobb cserjét ültetünk. A sérült, törött részeket mindig távolítsuk el. A nagyon gyenge és az öreg vesszőket, ágakat tőből vágjuk ki. Ugyancsak metsszük le a rossz irányban álló, keresztbe növőket. A megmaradó, fiatal, hosszú vesszőknek kétharmad, háromnegyed részét vágjuk le. Ennek következtében a talaj közelében, alul hajtanak ki a rügyek, és a bokor tövétől ágas, dús elágazású lesz. Ha meghagynánk a vesszőket teljes hosszukban, a legfelső rügyeik hajtanának csupán ki, és egy-két év alatt seprű alakú lenne a bokor, felkopaszodna és elvénülne.

Hólyagmogyoró (Staphylea)

Arasznyinál rövidebbre vágjuk vissza néhány nyáron virágzó cserje valamennyi vesszejét a dúsabb elágazás folytán több lesz rajtuk a virág.

Ültetés előtt metsszük meg így pl. a nyáriorgonát (Buddleja davidii), az orbáncfüvet (Hypericum) és a hibiszkuszt.

A díszcserjéket is szemre metsszük. Kivételt képeznek a vastag belű, üreges hajtású növények, pl. a bodza (Sambucus) vagy a hólyagmogyoró (Staphylea), ezeken 1-2 cm-es csonkot hagyjunk a rügy fölött, különben beszáradnak. Az idős bokrok átültetésekor a gyökérzet vesztesége nagyobb, mint a szokásos faiskolai árué.

Az ültetéskor a szabad gyökerű cserjékről az öreg és a gyenge részeket vágjuk ki, a vesszőket a hosszuk felére vagy harmadára metsszük vissza	A nyáron virágzó cserjék, pl. a japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) vesszőit az ültetés során arasznyira vágjuk vissza , így a tőből fejlődő hajtástömeg dúsan virágzik

A kiásáskor ugyanis éppen a legfontosabb, a legkívül elhelyezkedő hajszálgyökerek maradnak a földben. Ilyenkor radikális visszavágás szükséges.

Szerző: Czáka Sarolta és Valló László