Örökzöld szépség: a Kanadai selyemfenyő

A kanadai selyemfenyőről általában

• Név: Pinus Strobus
• Növénytípus: tűlevelű örökzöld
• Család: Pinaceae
• Virágzási idő: nem virágzik
• Fényigénye: napos vagy félárnyékos
• Vízigénye: közepes
• Gondozása: alacsony nehézségű

A kanadai selyemfenyő a jó vízelvezetésű, agyagos, szerves anyagban gazdag közepes nedvességtartalmú talajban érzi legjobban magát, napos vagy félárnyékos helyen. Általában jól viseli a városi környezetet.

A Pinus Strobus jellegzetességei

A kanadai selyemfenyő, kúp alakú, széles körben elterjedt,  Kelet-és Közép-Észak-Amerikában őshonos fenyő, jellemzően magasra nő, 15 - 35 méterig (ritkábban 70 méter). A fáknak magas egyenes, spirális a törzsük, és ágaik vízszintesen elágazóak. A fa koronája az évek múltával kinyílik, szabálytalanná válik. A tűlevelek rugalmasak, puha, kékes-zöld színűek (12 cm hosszúak).

A selyemfenyő egy fajtája lapított gömb alakú törpefenyő. Szép, tömör, tengerisünhöz hasonlatos lombozata van. Tűlevelei rövidek és puhák, hamvas kékeszöld színűek. Évente csupán 5-7 cm-t növekedik. 10 éves korára méretei 30cm x 45 cm.

A kanadai selyemfenyő kártevői

Ott, ahol a nyarak hűvösek, elég jól nő a selyemfenyő, de a betegségekre elég érzékeny. A legveszélyesebb betegségei a ragya és a rozsda. Végzetes lehet, ha a fenyő kérgét támadja meg a rozsda. A Ribes fajhoz tartozó növények (pl. ribizli, egres) alternatív hordozói ennek a rozsdának, ezért nem javasolt oda ültetni őket, ahol már a fenyőket megtámadta. Az igazán nagy gondot azonban a kártevők okozzák: fenyő zsizsik, és más szúfélék, molylárvák, darazsak, levéltetvek. Egyes területeken a takácsatkák  is lehetnek a fenyők alkalmi látogatói.

A selyemfenyő felhasználása

A  törpe fajtája szoliterként, sziklakertekben, japán kertekben is jól mutat, vagy szegélyként is ültethető. A kisebb méretű kertekben is nagyon jól mutat.