Árnyékos kertben ne reméljünk szép pázsitot

Még a készen vásárolt gyepszőnyeg is rövid időn belül gyérülni, vékonyodni kezd, ha árnyékba kerül. A kedvezőtlen életkörülményekkel pedig együtt járnak a pázsitbetegségek is. A réti perjét (Poa pratensis) például az árnyékos termőhelyeken gyakran támadja meg a lisztharmat; tavasszal pedig az ilyen helyeken tovább marad meg a hó, és a csapadék is később szárad fel (ezt tovább erősíti, hogy a fák alatt általában a levegő sem mozog annyira). Az elvetett fűmagkeverékből végül csak néhány faj marad meg, amely kibírja az árnyékos élőhelyekkel járó kemény megpróbáltatásokat. (A fűmagkeverékekről részletesebben itt írtunk!) A fényhiányhoz gyakran vízhiány is társul: a fák zárt lombkoronája alatt esetenként igen száraz a talaj, amit tovább súlyosbítanak a sekélyen gyökeresedő fák, például egyes fenyők.

A rossz termőhelyen növő pázsit ellenálló képessége igen csekély, ezért már a legkisebb megterhelést sem bírja ki, hamar pusztulásnak indul. A belső udvarban kialakított, játszótérnek szánt pázsitból például sokszor nem marad meg más, csak a betonkeményre taposott talaj. A természetben csak a nyílt, napfényes termőhelyeken alakul ki zárt gyep, árnyéki gyep pedig kivétel nélkül csak mesterséges környezetben fordul elő.

A fényhiányra érzékeny a pázsit

Pázsit a tűlevelűek alatt?

Teljesen céltalan a terebélyes fenyőfélék alatt, a tűlevelekkel vastagon beterített talajon gyepesítéssel próbálkozni. Az egész éves fényhiány és a tűlevelektől elsavanyodott talaj mellett a szárazság és a fa sűrű gyökérzete együttesen járulnak hozzá, hogy az ilyen termőhelyeken gyakorlatilag nem nő a fű. Rendkívül nyomorúságos látvány az a kiritkult, gyér gyepfelület, amelyet a különböző fenyőfélék alá telepitettek - az ilyen helyszíneken csakis az alkalmas talajtakaró növényekkel próbálkozzunk.

Több fényt

Az újonnan kialakított kertbe még apró csemeteként bekerült lombos fák az évek során kiterjedt ágrendszert fejlesztenek. Kellemes végignézni, ahogy egyre szebbekké, erőteljesebbekké válnak a fáink, ám az alattuk növő pázsitnak már nincs ilyen jó dolga. Szemmel látható, hogy évről évre egyre ritkásabb, és egyre erőtlenebbül növekszik.

300 lux alatt ne gondolkodjunk pázsit kialakításán

Lássuk a probléma elméleti alapjait!

Az árnyék fogalmának a megértéséhez mindenekelőtt a fényerősség (mértékegysége a lux) jelentőségével kell tisztában lenünk. A megvilágítottság alsó határa, ahol még értelme van a gyepesítésnek - 300 lux. Az összehasonlítás kedvéért: a felhőtlen, nyári napokon, a mi földrajzi szélességünkön 70.000-100.000 lux fényerősséggel számolhatunk, amíg felhős időben 25.000-30.000 luxszal. Ködben 2000-3000 luxra csökken ez az érték. Egy sűrű lombú diófa alatt a fényerősség napos időben elérheti a 300 luxos határértéket, azonban egy csüngő ágú vérbükk (Fagus silvatica 'Purpurea Pendula') alatt legfeljebb 180 lux fényerősséggel számolhatunk.

Ha mindenképpen gyepesíteni akarunk az árnyékos területeken, akkor csakis a speciális, árnyéki fűkeverékeket válasszuk (a forgalomban levő keverékek elnevezése általában utal erre a tulajdonságukra). Ezekben a félárnyékot jól tűrő perjefajoké a fő szerep: a ligeti perjéé (Poa nemoralis), és a törpe perjéé (Poa supina). Hátrányuk ugyanakkor, hogy kevésbé bírják a nyírást és a terhelést, ezért a használhatóságuk sokkal korlátozottabb.

Talajtakaró növények a ritkás gyep helyett

A nagyon sötét termőhelyeken azonban már ne ragaszkodjunk a pázsithoz: vannak olyan évelők, illetve fás szárú növények, amelyek a fák alatti szerény fénnyel is beérik. A problémás termőhelyek specialistái akár ott is képesek díszíteni, ahol a gyepnek már esélye sincs a túlélésre. Ahelyett, hogy újra és újra sikertelen kísérletet tennénk a gyér, barnuló foltok újragyepesítésére, érdemesebb megbarátkoznunk az árnyéki gyeppótlók gondolatával!

Íme, néhány alternatív ötlet:

Forrás: A pázsit gondozása