Borkóstoló-Illatos mátrai borokkal frissíthetjük magunkat nyáron!

A Mátrai Borvidéken 70:30 az arány a fehérborok javára. Nyilas János, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke  mutatja be nekünk a  mátrai hegyvidék kihagyhatatlan borkincseit.

Hogyan kezdődött?

A 22 történelmi borvidékünk közül a maga 7200 hektárjával második legnagyobbnak számító területen már a kelták is termesztették a szőlőt. Később, a magyarok érkezése után, a Szent István alapította egyházi gazdaságok láttak neki a hátrahagyott területek felélesztésének - a török hódoltság alatt pedig már jól eladható termékké fejlődött az itteni bor. A 19. század elején végre fellendülés következett, majd ide is elért a filoxéravész. Mindaddig a Kadarka volt a vidék vezető fajtája, de a vész után szinte megszűnt a vörösborfajták kultúrája, s a fehérboroké lett a főszerep. A 20. század első harmadában a Károlyi-uradalom debrői hárslevelűje például világhírű volt. Mindazonáltal manapság kevés az olyan szőlő- vagy borfajta, mely óhatatlanul e vidék nevét juttatná eszünkbe. Jellemző az Olaszrizling ültetvények túlsúlya, a környék legismertebb bora pedig az Abasári Olaszrizling. E tüzes, száraz borból kiérezni a tájjelleget, csakúgy, mint az Olaszrizling valamennyi jó tulajdonságát. Jelentős Rizlingszilváni, Ottonel muskotály (szakértők szerint itt a legjobb minőségű országszerte), Leányka, Tramini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Hárslevelű kultúrával is találkozhatunk a vidéken.

Ahol a Nap és a Hegy összeér...

Szokták mondani, hogy a szőlőtermesztés a mezőgazdaság nehézipara, ahol legalább 10-15 évre kell előre tervezni, ezért aztán nem is sajnálják, hogy a kilencvenes évek elején viszonylag kevés vörös szőlőt telepítettek.

Itthon a rendszerváltás óta izmosodó családi pincészetek külföldi példákat követve érthető módon a limitált szériás extremitásokkal tudnak kitűnni, míg a jóval nagyobb termőterülettel rendelkező mátrai társas vállalkozások annak a stabil középmezőnynek szeretnék visszaadni a becsületét, ami évtizedekkel ezelőtt jellemezte a hazai fogyasztást. A térség reneszánszának lényege az összefogás, ahol nem csak a nagy egyéni teljesítményeknek, hanem a stabil minőségű nagy mennyiségeknek is értékteremtő ereje van.

Hordós Attila, a Mátrai Hegyközségi Tanács titkára szerint: a mátrai borok tekintetében lehet egyfajta retro érzésre apellálni, ami jelenleg idősebb és fiatalabb borfogyasztókat összeköthet - hozzá téve, hogy a magyar tradíciókhoz való ragaszkodás e téren is lendületet adhat az ágazatnak. „A nyolcvanas évekig mifelénk a nagyüzemek, téeszek, szövetkezetek a szántóföldi kultúrán kívül szőlővel is foglalkoztak, rengeteget telepítettek, borászokat alkalmaztak, ezért is lettünk mi a legnagyobb hegyvidéki borvidék. Ennek az volt a hátránya, hogy a téeszek nagyüzemben állították elő a borokat, így nem alakultak ki a családi pincészetek. A nyolcvanas években Magyarország exportjának több mint negyven százalékát a mátrai borvidék biztosította - ami azért nem lehetett véletlen, s amire büszkék lehetünk, illetve az újabb lendületvételnél hivatkozhatunk is."

A nevük fogalom - híres termékek anno és ma:

Gyöngyösi Tramini, Domoszlói Muskotály, Abasári Olaszrizling. A jelen kor topborai az Irsai, a Cserszegi Fűszeres, a Tramini, mint hungaricumok, de olyan világfajták is, mint a Sauvignon Blanc. A mátrai Kékfrankos illatosabb, és kevésbé savas, mint mondjuk Sopronban. Harmóniában van a cukortartalom, a savasság és az alkoholtartalom. Mint mondják, ezekkel a kiváló ár-érték arányú borokkal nem kell úgymond elvont ínyencként megküzdeni, ami jól illik például az amerikaiak borfogyasztási szokásaihoz: kedves, barátságos, élvezhető borok születnek a Mátrában - elvégre nem keresztrejtvényt fejteni ülünk le, amikor kellemes, hűsítő boros élményre vágyunk.