1586. Egy téli kertépítés története
December elején járunk és az idő még mindig kedvező a kerti munkálatok végzéséhez. Alapos kerttisztítás és metszés után jöhet a kert építése, a régi cölöpök cseréje után.
December elején járunk és az idő még mindig kedvező a kerti munkálatok végzéséhez. Alapos kerttisztítás és metszés után jöhet a kert építése, a régi cölöpök cseréje után.
Hosszú telünk volt - gyönyörű, fehér hótakaró borította kertjeinket, sok év után elővehettük a szánkókat és ismét elgyönyörködhettünk a téli természet csodáiban. Ám azt is be kell látnunk: minél hidegebb a telünk, és minél tovább tart, mi annál jobban várjuk, hogy kertjeink ismét zöldek legyenek - gyümölcsfáink, virágaink virágba boruljanak. A tavaszi kert csodáját előlegezi meg a Magyar Orchidea Társaság tavaszi Orchidea- és Bromélia Kiállítása, melyet ezúttal is a Gardenexpóval karöltve szervez meg a Papp László Budapest Sportarénában.
Spenótkrém: 20 dkg spenót, 20 dkg krémsajt (vagy natúr vajkrém), 6dkg reszelt parmezán, 6 nagy gerezd fokhagyma reszelt szerecsendió, só, bors. Kevés olívaolajon héjastul megsütjük a fokhagymát. Amikor már jól megsült, a belsejét kinyomkodjuk. A spenótot kevés olívaolajon megfonnyasztjuk. Aprítógépe tesszük a krémsajtot, spenótot, sült fokhagymát, reszelt parmezánt és simára pürésítjük. Sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük.
A lestyán (Levisticum officinale Koch. - Apiaceae) egy évelő fűszernövény, amit gyógynövényként is be lehet vetni. Így gondozd!
Annak ellenére hogy a paradicsom a legnépszerűbb zöldségek közé tartozik, a gondozása igen összetett folyamatot igényel. Több kártevő és betegség támadásának van kitéve, és elég sok tennivalónk akad vele, mielőtt megkóstolhatnánk. Lássuk, mit kell tennünk a paradicsomunk megóvása érdekében!
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).