2651. Ismerjük meg a madárberkenyét! - 1. rész
A vadkörtéhez és vadalmához hasonlóan a madárberkenye (Sorbus aucuparia) is a rózsafélék (Rosacea) családjába, ezen belül pedig a berkenye (Sorbus) nemzetségbe tartozik.
A vadkörtéhez és vadalmához hasonlóan a madárberkenye (Sorbus aucuparia) is a rózsafélék (Rosacea) családjába, ezen belül pedig a berkenye (Sorbus) nemzetségbe tartozik.
Ebben a részben a madárberkenye fejlődési szakaszairól olvashatunk. Lépésről lépésre kísérjük a madárberkenye virágzását, érését és őszi lombhullatását.
Valószínűleg ritkaságának köszönhető, hogy a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) szépségét nem értékeljük kellően. Általában kicsivel nagyobb, mint egy bokor, de a vadonban három-négy méter magasra is megnő.
A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) különleges formájú és színű gyümölcsei szinte mindig magukra vonják a figyelmet. Tudjunk meg még többet erről a növényről, amit sokan díszcserjeként termesztenek.
A konténeres paradicsom termesztése nagyon jó dolog, a teljesség érzését adhatja, és ráadásul még finom is! Nincs szükség nagy kertre. Mindegy, hogy házban vagy panellakásban szeretnénk termeszteni, a konténerkertészet mindig jó megoldás.
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.