2711. Hogyan készítsünk zöldteás fürdősót?
A zöldtea kiválóan alkalmas bőrápolásra. Antioxidáns és antibakteriális tulajdonságainak köszönhetően valóban természetes és gyengéd módon tisztítja a bőrt.
A zöldtea kiválóan alkalmas bőrápolásra. Antioxidáns és antibakteriális tulajdonságainak köszönhetően valóban természetes és gyengéd módon tisztítja a bőrt.
Patiszon, ahogy az olaszok szeretik: 2 nagy patiszon, 15-20 dkg liszt, 15-20 dkg durva zsemlemorzsa, 4 tojás, 4 dl tejföl (2 pohár), 2 ev?kanál túró, 10 dkg kecskesajt, só, olaj. A patiszont meghámozzuk, kockára vágjuk, megsózzuk, bepanírozzuk. Ezután olajban kisütjük. Elkészítjük hozzá a mártást. A tejfölt egy tálba öntjük, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a villával összetört túrót és sót. Jól összekeverjük. Fél órára h?t?be tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Fagylalkehelybe öntjük a mártást, és egy nagy tányér közepére helyezzük. A pohár köré halmozzuk a patiszonokat, és már fogyasztható is. Kiváló vendégváró, nagy sikere van bulikon, összejöveteleken is.
Az elmúlt több mint 2500 évben a kínai és indiai Ájurvéda gyógyászatban számos olyan adaptogén növényt használtak, amely vitalitásnövekedést és élethosszabbodást eredményezett.
A hagyományos kínai orvostudomány számos olyan adaptogén öregedésgátló növényt ismer, amelyet biztonságosan lehet használni a fiatalság és életkedv megőrzésére. Ilyen a reishi gomba is.
Tisztelt Uram / Hölgyem! Hallott már a kőutánzó növényekről? Pedig Dél-Afrikában a kősivatagok színes ékkövei! Apropó! Most kezdenek virágba borulni. Már emiatt is érdemes ellátogatnia a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete által szervezett őszi kiállításra. Egyesületünk nevéből nem derül ki, de tagjaink számos olyan növényt gyűjtenek, amik egyáltalán nem szúrnak. Mégis van egy közös vonásuk, hogy valamennyien szárazságtűrőek. De lássuk a részleteket!
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).