3251. Érdekességek a százszorszépről (Bellis perennis)
A százszorszép (Bellis perennis) egyszerű de kifinomult virág, mely nagyon sok helyen megtalálható. Az alábbiakban bemutatunk néhány talán kevésbé ismert tényt a százszorszépről.
A százszorszép (Bellis perennis) egyszerű de kifinomult virág, mely nagyon sok helyen megtalálható. Az alábbiakban bemutatunk néhány talán kevésbé ismert tényt a százszorszépről.
A megszokott növények mellett, amelyeket magunk körül látunk vagy esetleg fényképeken, tudta, hogy léteznek sokkal különlegesebb növények is? Nos, itt található egy lista olyan különleges növényekkel, amelyek már évek óta léteznek, csak éppen lehet, hogy még nem találkoztunk velük. Szeretne még többet tudni? Akkor olvassa tovább cikkünket...
A rukkolát nagyon könnyű termeszteni, és az íze sokkal finomabb a boltban kaphatónál.
A kék kúszóboróka (Juniperus horizontalis) alacsonyan növő, tűlevelű örökzöld cserje. A kúszóborókák neve hallatán a legtöbben a talajtakarásra gondolnak, okkal. Lássuk hát, hogy mire használhatjuk ezt a növényt!
A Magyar Orchidea Társaság idén tavasszal is elkápráztatta a látogatókat virágainak csodálatos színpompájával. Egy ilyen alkalmat mi sem hagyhattunk ki, elmentünk hát, és a fényképezőgépünket sem felejtettük otthon. Jöjjenek hát a képek!
Meg kéne próbálni a tuja.hu-n: http://www.tuja.hu/
Ha kint van, a cserepet télire be kell vinni, vagy a gumókat ki kell szedni a földből, és bent teleltetni. Ha a lakásban van, nem kell kivenni a gumót a földből télire. A vérvirág gyökere a talaj szintje alatt van. Ezért a földjét mindig nedvesen kell tartani, rendszeresen tápoldattal és természetes trágyával kell gazdagítani. Rendszeres öntözés után hozza a legszebb virágot. A nyugalmi időszakban kevesebb öntözést igényel. A magokat egész addig a növényen lehet hagyni, amíg kicsit meg nem ráncosodnak; amikor megérnek, le lehet őket szedni. A húsos részt óvatosan kell lehámozni, vagy ledörzsölni a magokról. Ezután el lehet vetni a magokat jól átnedvesített virágföldbe. Ne temessük be teljesen a magokat, figyeljünk rá, hogy egy szintben legyenek a földdel. Tartsuk nedvesen a talajt, de ne öntözzük túl. A harmadik idény után virágot is fog hozni.
Üdvözlöm! A mosódió, a szappanfa termése (Sapindus mucorossi). Ez a növény Indiában őshonos. A héj tartalmazza a szaponint, aminek köszönheti a tisztító hatását. Legelőször meleg vízben kell áztatni 24 órán keresztül, termoszt ajánlok, hogy melegen maradjon a víz. A víz kb. 35-60 C-legyen! Egy mély cserepet kell venni a vetéshez. Jó minőségű virágföld kell, alacsony Nitrogén tartalommal, mert ez gátolja a csirázást! A magot takarjuk be lazán, a mag átmérő háromszorosának megfelelő földdel. A talaj legyen mindig enyhén nedves, sosem szabad, hogy kiszáradjon, mert a csíra elpusztul! A csírázás hosszú ideig tarthat kb. 1-4 hónap! Ne legyen türelmetlen! A mikor kikel a növény, akkor gyorsan el kezd nőni. Havonta 30-40 cm-t is nőhet. Ilyenkor nagyon fontos, hogy sok napfényt kapjon és a föld sose száradjon ki. A fának ezüstös kérge van és 50 m-re is megnőhet, de ez a természetes környezetben valószínű. Ha már kikel és megerősödik kiskorában, akkor nagyon szívós növény lesz, ami még a fagypont körüli hőmérsékletet is elviseli! A termesztésével kapcsolatban nincsenek tapasztalatok, nemrégen kezdték Európában szaporítani! A szaporításhoz sok sikert kívánok!
A termése. És csodálatos dolog, hogy ez megtörtént a növénnyel, jól érzi magát. Nincs velel teendő.
Kép nélkül nehéz az értékelés, de a két leggyakoribb betegség leírásával és kezelésével segíthetünk. A pikkelylevelű örökzöldek (tuják, hamisciprusok) legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly (Argyresthia thuiella). Ez a kb. 0,5 cm nagyságú molylepke június-júliusban rajzik, a nőstények pedig tojásaikat a pikkelylevelek közé rakják le, általában közel a hajtáscsúcshoz. A kikelő, néhány mm-es hernyók július végétől berágják magukat a hajtások belsejébe, ahol ezt követően aknaszerű járatot készítenek, és áttelelnek. A következő évben késő tavasszal, nyár elején bebábozódnak, majd júniustól jelennek meg az új nemzedék lepkéi. A károsítás következtében a tuja, hamisciprus és boróka hajtásvégei elszáradnak, felületükön helyenként lyukak láthatók, belsejük pedig üreges, így ellenfényben áttetsző, és ürüklékszemcséket tartalmaz. Ezen tünetek alapján a kiszáradás, a tápanyaghiány és a fagy által okozott elváltozások jól elkülöníthetők a molylárvák kártételétől (képen). A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. Vegyi védekezésre a nyár második felében kerülhet sor, lehetőleg akkor, amikor a tojásból kikelt lárvák még nem rágták be magukat a hajtások belsejébe. Indokolt esetben, kizárólag erős fertőzéskor permetezésre az Actara 25 WG mint szabadforgalmú készítmény, a II. forgalmi kategóriájú szerek közül pedig a Bi 58 EC, a Danadim Progress és a Mospilan 20 SP jöhetnek szóba. A kezeléseket június és július közepén érdemes végezni. A tujákat megfertőzheti még a didimaszcellás betegség kórokozója (Didymascella thujina). Kezdetben egy-egy pikkelylevél sárgulása figyelhető meg az alsó hajtásokon, majd fokozatosan hajtássárgulás jelentkezik, és apró, fekete, 1-2 mm-es, ovális termőtestek jelennek meg a leveleken. Ezeket a fertőzött hajtásokat legkésőbb májusig el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. A kórokozó fellépésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Ilyenkor többször megismételt, gombaölő szeres permetezésre is szükség lehet az év folyamán.