3501. Az esővíz szűrésének fortélyai
A tetőről lecsorgó esővíz szinte mindig tartalmaz szennyeződést, ezért felhasználás előtt a vizet szűrni, és - a használat jellegétől függően - esetleg fertőtleníteni is kell, ha olyan jellegű a szennyeződés.
A tetőről lecsorgó esővíz szinte mindig tartalmaz szennyeződést, ezért felhasználás előtt a vizet szűrni, és - a használat jellegétől függően - esetleg fertőtleníteni is kell, ha olyan jellegű a szennyeződés.
Sorozatunkban a gyík után a sünt mutatjuk be, amely azért hasznos, mert megeszi a káros rovarokat. Ezért még azt is elnézzük neki, hogy ezzel együtt sok hasznos állatot is elfogyaszt. Gyerekkoromban még sündisznónak neveztük, de ez az elnevezés nem tudományos.
A mozgó víz életet visz a kerti tóba. Viszonylag kicsi műszaki háttérrel akár utólag, a már régen elkészült tavunkon is elvégezhetünk néhány, a vízmozgatáshoz szükséges változtatást.
Hozzávalók: 375 g liszt, 1 tasak szárított élesztő, 1 db tojás + 1 tojássárgája, 100 g vaj, só, 80 g cukor, 300 ml tej, 50 g marcipán (pótolhatjuk 2 evőkanál mandulával és mandula aromával), 75 g mák, 10 g keményítő, 750 g szilva, 4 evőkanál méz.
Néhány éve egyre feltűnőbb park- és díszfáinkon, gyümölcsfákon és lágyszárú növényeinken legelésző, apró lepkeszerű állatka, az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa). Magyarországon 2004-ben figyelték meg először, azóta egyre gyakrabban találkozni vele a kertekben, parkokban.
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.