3546. Czeglédi Csaba - Műzöld
Előrebocsátom minden kedves olvasónak, hogy ez nem egy klasszikus szépirodalmi mű, nem egy izgalmas krimi, nem egy szívfacsaróan romantikus történet, és még csak nem is egy modern fantasy.
Előrebocsátom minden kedves olvasónak, hogy ez nem egy klasszikus szépirodalmi mű, nem egy izgalmas krimi, nem egy szívfacsaróan romantikus történet, és még csak nem is egy modern fantasy.
Az edényben nevelt növények fejlődéséhez megfelelő ültetőközeg szükséges. Különböző növényekhez különböző közegek felelnek meg. Ha steril, gyomnövénymentes ültetőközeget használunk, a növénygondozás során értékes időt spórolhatunk meg.
A medencék vizének fertőtlenítésére legtöbben a klórt ajánlják. De miért is? A következőkben szeretnénk bemutatni néhány alternatív módot is!
A hagymás és a gumós növényeket vegetatív, ill. generatív úton is szaporíthatjuk. Utóbbin a magvetést értjük, aminek azonban a nemesített, kertészeti változatoknál viszonylag kicsi a jelentősége, csak néhány fajnál használható módszer.
Hozzávalók: 1 kis pohár szőlőlé, 1 kis pohár víz, 1 evőkanál cukor, 8-10 szem muskotályszőlő, 8-10 szem mazsola, 1 citromkarika.
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.