3691. Lándzsadísz (Ctenanthe lubbersiana)
A lándzsadísz (Ctenanthe lubbersiana) a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjába tartozó évelő szobanövény. Fényigénye miatt gyakran helyezik a növényt ablakok közelébe.
A lándzsadísz (Ctenanthe lubbersiana) a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjába tartozó évelő szobanövény. Fényigénye miatt gyakran helyezik a növényt ablakok közelébe.
Metszés nélkül a szőlő nyílegyenesen elkezdene fölfelé kúszni, egészen addig, amíg van az útjában legyőzhető, körbefonható akadály. Tehát a házunk homlokzatának szorgalmas behálózása helyett kizárólag a főhajtását növesztené tovább és tovább a magasba, egészen addig, amíg vízszintes támaszt nem talál.
Annyira sokfélék a szőlőművelési rendszerek, ill. tőkeformák hogy a hobbikertészek sokszor túl zavarosnak tartják, és elborzadnak a gondolattól, hogy metszőollót kell fogniuk. Sokan ezért hagyják elvadulni a tőkékét, de legalábbis rábízzák a növényre, hogy magától nőjön.
A közösségeket látogató emberek gyakran szenvednek felső légutakat érintő betegségektől, amelyeknek az egyik tünete a torok gyulladásos elváltozása. Szövődménymentes esetekben pár nap alatt megszűnik a panasz, de a gyorsabb gyógyulást elősegítheti néhány egyszerű házi praktika is.
A fejes saláták között két csoportot különböztetünk meg: az úgynevezett zöldsalátákat és a jégsalátákat. Az elnevezések országonként változók, de mindig a növény valamely jellemző tulajdonságát tükrözik.
Közös betegségük nincs ezért problémát a kardvirág számára csak a mélyárnyék vagy a erősen savanyú talaj jelenthet.
A lótücsök ellen két készítmény engedélyezett, mégpedig a Basudin 10 G és a Diazinon 10 G rovarölő granulátumok, melyeknek ugyan az a hatóanyaguk (diazinon). Vetés vagy palántázás előtt egyszerűen a föld felszínére kell szórni 5 g/nm adagban. <p> Bővebben a lótücsökről és természetbarát csapdázásáról az alábbi cikkünkben olvashat:
A megfelelő mélységre ültetett hagymákat akár 3-4 évig sem kell megbolygatni, és csak akkor szedjük ki azokat, ha a fiókhagymák elszaporodtak és hasznosítani kívánjuk ezeket is. Egy nyári pihenő után szeptemberben kell őket elültetni. Talajlakó kártevők ellen természetbarát megoldás, ha egy üveget helyezünk a talaj felszíne alá, s a belepotyogott rovarokat pedig eltávolítjuk.
A pergolára elvileg bármilyen futónövény futtatható, fontos, hogy a pergola nagyságához válasszuk meg a növényt. <p>Nagyméretű pergolára futtatható a lilaakác (Wisteria sinensis), trombitafolyondár (Campsis sp), pipavirágú farkasalma (Aristolochia durior).<p> Kisebb méretű pergolára közepes növekedési erélyű futónövényeket választhatunk: kúszó loncok (Lonicera sp.), hegyi iszalag (Clematis montana). Az iszalagot segíteni kell a kapaszkodásban, hajtásait kötöznünk kell. Az örökzöld borostyán valóban kezdetben lassú növekedésű, virágozni és termést hozni is csak ´öreg´ korában szokott, s mivel télen nem igazán üldögélünk a pergola alatt, szerintem sokkal mutatósabbak a fentebb felsorolt növények.
Sajnos nem ilyen egyszerű a banán termesztése, a termésben található magvak ugyanis léhák, szaporításra nem használhatók.<p> A mellékelt cikkekben bőven olvashat arról, hogyan termesztik a banánt a trópusokon és mi nő meg nálunk is.