376. Miért nem működik a szexcsapda?
Gondoltam, hogy szexcsapdák sűrű kihelyezésével nem lehet megoldani az almamoly elleni védekezést, mégis megpróbáltam. Sajnos valóban nem megy. Miért?
Gondoltam, hogy szexcsapdák sűrű kihelyezésével nem lehet megoldani az almamoly elleni védekezést, mégis megpróbáltam. Sajnos valóban nem megy. Miért?
A tél sok megpróbáltatásnak teszi ki a szobanövényeket. A zömmel trópusi vidékekről származó levéldísznövények rosszul tűrik a száraz, meleg szobai körülményeket.
Mik azok a hibák, amit a fogyókúrázás során elkövethetsz? Összeszedtünk néhányat.
Az édenkert.hu olvasóinak legszebb téli fotóit gyűjtöttük csokorba. Hóelvonási tünetben szenvedőknek ajánljuk.
Az idei adventi orchideakiállításon a megszokott kompozíciókon kívül orchideával díszített adventi koszorúkat és karácsonyfát is megcsodálhatunk. Mutatjuk fotókon!
Totális hatású gyomirtó szer jöhet számításba (pl. Glialka 480 Plus, Medallon Premium, Roundup Bioaktív), és a tavaszi hajtásnövekedés kezdetén, illetve kora ősszel kell kipermetezni a lombra. Óvatosan, mert ezek a készítmények minden növényt leperzselnek, amivel érintkezésbe kerülnek! Sajnos a vadszőlő "agresszív" növény, ezért ha mindez nem hoz eredményt, csak a tövek teljes kiásása jelenthet hosszabb távon megoldást.
A hibiszkusz legfontosabb igénye, tavasztól őszig a rendszeres tápanyag utánpótlás, és a tavaszi őszi metszés. Minél többet metsszük a növényt, annál több virágot és dúsabb növekedést kapunk! A legtöbb hibiszkuszt sajnos előszeretettel támadják meg a tetvek és más kártevők, ezért tavasszal és ősszel érdemes megelőző permetezést végezni, hogy a megtelepedett rovarok még kikelés előtt elpusztuljanak.Tavasszal és ősszel érdemes egyszer visszametszeni, és szintén tavasszal és ősszel megelőző permetezést végezni a kártevők ellen. Könnyen szaporíthatja hajtásdugványról!
A „C” jelű virágföld kötött, de jó szerkezetű és vízháztartású, közömbös kémhatású /7pH/ keverék. De keverhetünk az általános, vagy B típusú virágföldhöz kevés szárított szarvasmarhatrágyát, leérett és pihentetett gombatrágyát és (vagy) Osmocotét, ami pontosan a hat hónapos vegetációs időszakra elegendő tápanyagot enged ki fokozatosan a földbe. Ilyenkor ültessük először tápszeres földbe az előző évi hajtásokból fejlődött növénykéinket is. Fontos, hogy az ilyen növényt egy kicsit szárítsuk ki, mert akkor könnyebb a művelet. Fektessük le és megemelve húzzuk le a cserepet a földlabdáról. Ez műanyag vagy kerámia cserépnél nem nehéz általában, agyagcserépnél már nehezebb, de fadézsánál maga a küzdelem. Ilyenkor akár néhány napos kiszárítás is ajánlatos és akkor is csak segédeszközzel, mondjuk kalapács vagy balta fokával tudjuk óvatosan leverni a dézsát, mert a gyökerek hozzánőnek a fához. Ha ezen a kiszedésen túl vagyunk, akkor a nagyon vastag és földnélküli gyökérzetből fűrésszel, ásóval, nagyobb késsel akár 5 - 10 centit is levághatunk a gyökérzet aljából, az oldalából, és a tetejéből is. A lényeg az, hogy azért maradjon valamennyi föld nélküli gyökérzet, amit egy kicsit meglazítunk és majd kényelmesen belenő az új földbe. Az összekevert, előkészített földet elterítjük a cserép alján, ráállítjuk a növényt és további földdel feltöltjük az oldalakat. Valami hosszú, keskeny szerszámmal, akár egy vastagabb egyenes ággal, vagy léccel tömörítjük az oldalakon a földet, a művelet vége felé óvatosan locsolgatjuk, ami szintén tömörít. És természetesen végül a tetejére is jusson bőven friss földből és locsoljuk meg az egészet. Így nyilván annyi új földet kaphat, amennyi gyökérzetet levágtunk, de ha nagyobb cserépbe tesszük, akkor a több friss föld több évre elegendő. Egyszer azonban mindenképpen elérjük a felső határt, és akkor úgy kétévenként csak ez a gyökérlevágós módszer alkalmazható. Ha már a legnagyobb méretű cserépnél tartunk, akkor lehetséges az átültetés helyett a megfelelő szintű folyamatos tápanyag-utánpótlásról gondoskodni. De azt is megtehetjük, mert a leanderek sok mindent kibírnak, hogy a nagyon nagy gyökérzettel és a több, vagy a nagyon elágazó tővel rendelkező növényeket kettő vagy akár több részre fűrészeljük és így kisebb cserepekbe ültetve még szaporíthatjuk is őket.
A repedések nemcsak csúnyák, de sajnos utat nyitnak a sebparazita kórokozóknak, a taplógombáknak. A sebek kezelését általában a tél végi metszések alkalmával végezzük el, ami már késő, mert a farontó taplógombák spórái enyhe esős téli időben nagyon gyorsan csíráznak. A repedést fa sebkezelővel kell bekenni, megpróbálni összekötni, esetleg bilincselni a szétvált részeket. A méhviasz is jó megoldás lehet, de a sebkezelő is tartalmaz viaszt.
A közönséges takácsatkával, vagy a növényházi takácsatkával van dolga. A pókszabásúakhoz tartozó, zöldessárga vagy vörös színű kártevők nagyon gyorsan szaporodnak és egyik növényről átmásznak a másikra. Mind a lárvák, mind a kifejlett állatok rendkívül nagy étvágyúak és nem válogatósak. Fejlődésüknek kedvez a túl magas hőmérséklet, a túl száraz levegő és a túltrágyázás. Rendszerint a levelek fonákán, az erek mellett helyezkednek el, és szúró-szívó szájszervükkel a növényi nedveket szívogatják. VÉDEKEZÉS: Növelje a levegő páratartalmát. Langyos vízzel többször zuhanyoztassa le a növényt. Súlyos esetekben használjon akaricideket (például Bio-Sect). Permetezze hetente. A banánnak hatalmas tápanyag igénye van ezért a fiatal példányokat évente kétszer is érdemes átültetni. Válasszunk jó vízáteresztő képességű laza virágföldet, az átültetéshez. Az idősebb példányoknál keverhetünk a virágföld mellé egy kis mennyiségű marhatrágyát is. Átültetés után már akár két hét múlva is adhatunk neki tápoldatot, amelyet az öntözővízbe keverve juttatunk ki. Nyáron a banánt tegyük ki a szabadba egy félárnyékos helyre, és öntözzük rendszeresen. A szobában csak akkor érzi jól magát, ha van elég fény és pára, száraz levegő hatására a levelek töredeznek és elszáradnak.