4071. Fagyra várva - melyik növény bírja tovább?
Ha nem jó az időzítés, az első fagyteszten kényszerből áteshetnek a telelőhelyükre készülődő, a kertben, balkonon élő kényesebb növények, és kiderül, melyik mennyire bírja a mínuszokat.
Ha nem jó az időzítés, az első fagyteszten kényszerből áteshetnek a telelőhelyükre készülődő, a kertben, balkonon élő kényesebb növények, és kiderül, melyik mennyire bírja a mínuszokat.
A japánbirs (Chaenomeles Japonica) csodás színű virágokkal örvendezteti meg a kertbarátokat minden tavasszal, de én most a termésére szeretném felhívni a figyelmet.
A tavasz után az ősz a kedvenc évszakom főleg a színek és az illatok miatt. Ez utóbbiak közé tartozik a sült gesztenye és a sütőtök illata, mert nagymamám mindkettőt gyakran készítette. Igaz, gyerekkoromból csak a márványosan fehér héjú, lapított gömbölyű sütőtök hatalmas szeleteire emlékszem, de manapság már többféle közül válogathatunk.
A gyökeres zöldségeknek ez a csoportja nemcsak a levesek ízét adó étvágygerjesztő, hanem egészségünk őre is.
Az emberek többsége érthetően szívesebben fogyaszt banánt az ősztől tavaszig tartó hónapokban, mint nyáron, amikor amúgy is sok, vitaminban és ásványi anyagban gazdag friss idénygyümölcs áll a rendelkezésünkre.
3 az 1-ben könyvet nem igazán tudok Önnek ajánlani. A Cser Kiadó témakörönként megjelentetett jól használható könyveket, ezeket tudnám javasolni. <p>Lombos fák, cserjék címmel pedig a Botanika kiadó jelentetett meg 4. kiadásban az új fajták leírásával bővített könyvet.
A tulipánok és sok más hagymás növénynél fontos, hogy 2-3 évente elvirágzás után vegyük fel hagymáikat a földből, szárítsuk ki, és hűvös helyen ´nyaraltassuk´, majd ősszel ültessük el őket. A következő évben ismét teljes pompával fognak virítani.
A borókaféléket a magvetésen kívül őszi hidegágyi vagy téli üvegházi duványozással lehet szaporítani. Tavasszal is lehetséges a szaporítás: áprilisban-májusban a friss hajtásról szedett dugvány még ugyanabban az évben meggyökeresedhet. A rosszul szaporodó fajtákat üvegházakban oltják.
A közönséges dió meleg- és fényigényes. Mélyrétegű, tápdús nem túl nedves talajt kedvel. Az átültetést és a metszést rosszúl tűri. Amennyiben több környezeti elvárásában is hiányt szenved, könnyen előfordul, hogy nem fejlődik rendesen.
Valószínű a diófáját a dió gnomóniás betegsége támadta meg, amely 3-4 mm-es barna szegélyű foltok megjelenésével kezdődik, amelyek később felfedezhetők lesznek a hajtásokon majd a gyümölcs húsán(zöld külső burkán) is.<p> A fertőzési források a lehullott levelek, ezért is érdemes ezt ősszel elégetni. Ha ez elmarad, az eredményes védekezéhez a lombot fertőtleníteni kell, lombhullás után DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel kell permetezni.