Alakítsunk ki könnyen átrendezhető kerteket! - 1. rész

Az elmúlt nyarakon az északra néző terasz, mely régi parasztházunk hátsó részét övezi, úgy nézett ki, mint egy talajba süllyesztett kert. De a növények mind ládákba vannak ültetve. Ez az átrendezhető, minden évben másképp kinéző kert nagy elégedettséggel tölt el, minimális munka árán. Ez az a hely, ahol kockázatos színkombinációkat próbálok ki, ahol szokatlan egynyári növényekkel és lágy évelőkkel kísérletezhetek. Ez az a hely, ahol kertrendezéssel foglalkozhatok, anélkül, hogy ásnom kellene. Röviden: a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad!

 

Hogyan lesz egy csúnya teraszból cserepes növényekkel benépesített szép kert

Bár én mindig is élveztem a különböző növények kombinálását a virágládákban, a teljes terasz kertté alakítása – szerkezettel és figyelmet felkeltő részekkel benne – viszonylag új vállalkozás. Az egész akkor kezdődött, amikor feladtuk a házzal örökölt, 3,6 m széles és 10 m hosszú cementlap szabadtéri élőhellyé alakítására irányuló törekvéseinket.

Évekkel ezelőtt próbáltuk enyhíteni a cement csúnyaságát egy alacsony téglafal építésével. Míg a régi téglák lágy, meleg színei ugyan levették az átkot a cementről, a zárt tér kialakítása már kevésbé bizonyult zseniálisnak. A terasz túl keskeny volt ahhoz, hogy kényelmes kerti bútorokkal lehetett vona berendezni. Nyáron túl forró is volt. Júniustól augusztusig napi nyolc órán át tűzött rá a nap.

 

A sors iróniája, hogy minden, ami emberi szempontból rossz volt, jónak bizonyult a cserepes virágok szempontjából. A muskátliaim imádják a napot és a meleget. A konténerbe ültetett uborkák úgy nőttek, akár a gyom, a kúszó ágaik zuhataga benőtte a fél hordókat, és végigkúsztak a kövezet felületen. Az alacsony téglafalak hamarosan cserepes rozmaringgal, paradicsomos hordókkal, virágládákba ültetett petúniákkal és sarkantyúvirágokkal népesedtek be.

Végül a növények nyertek. Feladtuk a teraszon való üldögélést, és egy öreg almafa árnyékába menekültünk. Ott kényelmesen meg tudtunk ebédelni, és barátságosan el tudtuk rendezni a kerti bútort.

A csoportokban elrendezett cserepes virágok formát adnak a térnek

Gyakorlati szempontból a terasz bejáratként szolgál a tulajdonképpeni kerthez, a konyha csúsztatható üvegajtaján keresztül. Az 1,80 méteres ajtókkal szemben, az alacsony téglafalon egy hasonló méretű nyilás a pázsit felé vezeti tekintetünket, rálátást adva a kert hosszú tengelyére. A tengely csupán egy képzeletbeli egyenes vonal, egy gerinc, amelynek mentén a kert elemeit el lehet rendezni. Ezt a fogalmat tágasabb térben értettem meg, de megállapíthattam, hogy a tengely szerinti elrendezés a terasz esetében is jól alkalmazható.

Hogy érdekesebbé tegyem a marhavagon-alakú teraszt, ketté kellett osztanom. Logikus, hogy az egyenes tengely a terasz keskeny végétől, a bejárattól fut végig a fal túlsó végének közepéig. Egyik évben szabványos ausztrál rozmaringot (Westringia fruticosa vagy W. Rosmariniformis) tettem a falra központi látványosságként. A fal emelte a cserepes növény magasságát és érdekességét.

Kezdettől fogva cserepes muskátlikat (Pelargonium spp.) tettem az alacsony téglafal széles nyílásának mindkét oldalára, a terasz és a kert közé. Tehát, vettem két nagy cserepet, amelyek 50 cm magasak és 60 cm átmérőjűek. Először ragaszkodtam az eredeti, piros muskátlis változathoz, ezeket a magas, tüskés sárkányfa (Dracaena marginata) köré ültettem, míg a cserepek szélét beterítették a nagymeténg (Vinca major) indái. Később voltak még kalandos választásaim, például kannavirág (Canna cvs), tarka virágcsalán (Solenostemon scutellarioides), és bordó levelű édeskömény (Foeniculum vulgare purpureum).

Még van két másik nyílás is a téglafal területén. Egyik a keskenyebbik oldalon köti össze a teraszt a fedett átjáróval. Ez a kijárat a kertbe, amit a látogatók használnak. A másik nyílás a terasz távolabbi végén a kutyabejárat. Mindkét bejárat fontos. Az elsőt hangsúlyozni kell, hogy látszódjék a funkciója, és hogy barátságos külleme legyen. A másodikat inkább álcázni kell.

A cikk folytatása >>