Ismerjük fel a szilvarozsdát!

A szilvarozsda (Tranzschelia pruni-spinosae)

Kétlaki rozsda, amelynek gazdanövényei egyrészt a szellőrózsafajok (Anemone), mindenekelőtt a bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides), másrészt a szilva és egyéb csonthéjasok. Elsősorban a szellőrózsa rügyeiben telel át, vagy a lehullott leveleken található spórákban. Tavasszal a szellőrózsa levelein spermogóniumok képződnek és áprilistól kehely alakú ecídiumok, melyek fertőzik a csonthéjasok leveleit. A teleuto spórák által létrehozott bazidiospórák, valamint az uredospórák márciusban megfertőzhetik a fiatal leveleket. A fertőzés járványszerű méreteket ölthet a nyári uredo generációk folyamatos kialakulása és fertőzése folyamán. A fertőzésnek a párás, meleg idő kedvez. A szilvarozsda a szilván kívül fertőzi a kökényt, kajszit, őszibarackot és mandulát.

A szilvarozsda tünetei:

1-2 mm átmérőjű sárgás foltok jelennek meg a fertőzött leveleken, általában májusban. A levél színén elszórtan elhelyezkedő foltok alján először barnás uredospórák keletkeznek, míg a nyár második felében feketés teleuto telepek fejlődnek ki. Mindkét fajta tünetei megtalálhatóak egy adott fa levelein vagy akár egy levélen is.

Hogyan védekezzünk a szilvarozsda ellen?

A lehullott levelek a betegség áttelelő és fertőző forrásai, ahol a kórokozó uredo és teleuto spórákkal telel át. A gomba micéliuma még a köztes gazdanövény gyökerében is életképes maradhat, így a további fertőzés biztosan bekövetkezik. A fertőzés veszélyét jelentősen lehet csökkenteni a fertőzött levelek és a köztes gazdanövényzet megsemmisítésével. A veszélyes időszakokban tanácsos a célzott vegyszeres védekezés, melynek során alkalmazzunk Kaptan tartalmú gombaölő szereket, illetve a már elhatalmasodott fertőzés, akkor triazol típusú készítményekkel (Score, Topas) eredményesen blokkolható.