Lódarázs vs. hétköznapi darázs: mi a különbség?

A lódarázs sokkal nagyobb, mint egy hétköznapi darázs

Míg a “közönséges” darazsak 12 és 20 mm között mozognak (a testük méretét, nem a repülési magasságot illetően), addig a lódarazsak 2,5 cm-esek is lehetnek, sőt a királynő 3,5 cm-t is elérheti. Ha tehát egy lódarázs téved be a nappaliba, azt nemcsak látni, de hallani is igen hamar fogjuk.

A lódarázs színében is kicsit eltér a többi darázstól, ugyanis barnás, vöröses árnyalatú lehet, potrohán ugyanúgy fekete-sárga csíkozással.

A lódarázs este követi a fényt

A nyári estékben az a jó, hogy legalább akkor nem kell tartani a csípős rovaroktól, kivételt képeznek persze a szúnyogok, de az este előrehaladtával ők is elnyugszanak. Nos, a lódarazsak abban is különböznek a többi darázsfajtól, hogy este az éjjeli lepkékhez hasonlóan követik a fényt.

Hogyan lehet akkor mégis nyugodtan kiülni a teraszra? Erre jó megoldás lehet egy szúnyogháló vagy valami füstölő. A kecskedarázs, papírdarázs vagy német darázs szerencsére este már nem repül, így tőlük ilyenkor nem kell tartani.

Olyan erősen vonzza a fény a lódarazsakat, hogy estefelé a beltéren felkapcsolt lámpára is rámozdulhatnak. Egy rosszul felhelyezett vagy már szakadozó szúnyoghálón simán megtalálják a kis réseket, hogy a fényre jussanak. Az ablaknak is neki tudnak koppanni.

A verandán elhelyezett kinti lámpák potenciálisan azok a fényforrások, amikre szívesen rárepülnek este. Ezek alatt tehát nem érdemes ücsörögni, ha csak nem akarunk egy lódarazsat kapni a nyakunkba. A lódarazsak hajnalban a legkevésbé aktívak, bár a dolgozók nagyon keveset pihennek. Ahogy világosodik indulnak is táplálékért.

A lódarázs sajnos a méheket is zsákmányként kezeli

Szegény méhekre mostanában amúgy is rájár a rúd, hiszen olyan invazív lódarázsfajok vetették meg a lábukat (szárnyukat) Európában, amik rájuk is vadásznak. Ettől függetlenül a sima, európai lódarázs is el tud ejteni nálánál kisebb rovarokat, ebbe a körbe pedig eddig is beletartoztak a méhek.

A hétköznapi darazsaktól tehát az étrendjüket tekintve is különböznek a lódarazsak, olyannyira, hogy egy kisebb darázs is könnyen eleséggé válhat.

Abban hasonlítanak, hogy az édes nedvektől, gyümölcsöktől kezdve egész a húsokig bármit elfogyasztanak.

Érdekesség, hogy a dolgozók a megrágott kis rovarokat pépként adják oda a lárváknak, amik cserébe egy cukros folyadékot termelnek. Ez a nedv a lódarazsak tápláléka, a kifejlett egyedek is fogyasztanak belőle.

A méhekre azért is veszélyesek, mert nemcsak zsákmányként ejtik el őket, hanem a kaptárakba is képesek behatolni. Onnan mézet is hoznak el, valamint a fiasítást is magukkal viszik.

Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a lódarázs hasznos rovar is tud lenni, hiszen a méheken kívül kártevő rovarokat is fogyaszt, például viaszmolyt. A virágok beporzásában szintén szerepük van nekik is.

Nagyobbat csípnek

Mivel a fullánkjuk is nagyobb, mint egy átlagos darázsé, így a méreg mennyisége is, amit egy-egy szúráskor az emberbe vagy más épp ellenségnek, zsákmánynak gondolt állatba juttatnak. Az arra érzékenyeknél ez komoly gondokat okozhat, a jó idő beköszöntével mindenképp érdemes betárazni adrenalin injekcióból.

Ha lódarázs száll a közelünkbe vagy az ételeinkre, akkor semmiképp se szabad idegesen kalimpálni. Egyetlen határozott mozdulattal hessentsük odébb. Ha nem érzi veszélyben a fészkét vagy magát, akkor nem fog támadni. Bár csípésük fájdalmas, ha csak nem ugrunk bele egy lódarázsfészekbe és nem vagyunk allergiásak, akkor kis duzzanattal meg lehet úszni a találkozást. Rengeteg csípést kell ahhoz elszenvedni, hogy halálos kimenetelű legyen. A ház közelébe települt fészket ennek ellenére egyedül nem szabad megpróbálni eltávolítani.

Bár több dologban is különböznek a lódarazsak és kisebb társaik, az életciklusukat tekintve több a hasonlóság, mint a különbség. Ugyanúgy a királynő a kolónia alapítója és fő rugója egészen őszig, amikor átadja a helyét az ifjú királynőknek.

A kolónia felépítése szintén hasonló, hiszen terméketlen nőstények (dolgozók), herék és a királnyő alkotják. Ősz előtt még felnevelik az új királynőket, akik kirepülve más kolóniák heréivel párosodnak. Hasonlóak abban is, hogy a királynő az első dolgozók felnevelése után teljesen visszavonul a “közfeladatoktól” és csak a peterakással foglalkozik. A fészek építése és a táplálékkeresés már nem az ő dolga.