Okeánosz mellett, Atlasz és a Gorgók közelében, az örökös homály határán, az istenek kertjében laknak, ahol egykor Zeusz és Héra egybekeltek. Az itt õrzött aranyalmákat Gaia hozta létre Héra számára, menyasszonyi ajándékul s a gyümölcsöket késõbb Héraklész (Herkules) elrabolta. De ne ragadjunk le a mitológiánál! Johann Christoph Volkamer 1708 és 1714 között megjelent, Nürnbergi heszperidák címû könyvében találhatunk elõször részletes szöveges és képes beszámolót számos citrusfélérõl, közülük is elsõsorban az akkoriban elterjedt képviselõikrõl; a limáról, citromról és a pomeráncról.
Egyedülálló volt a közel 300 évvel ezelõtt termesztett Citrus-fajok sokfélesége, amelyek közül sajnos sok faj és fajta napjainkra teljesen kiveszett.
A citrusok termesztésével, gondozásával kapcsolatos legrégebbi fennmaradt forrásokhoz tartozik Jean de La Quintinies (1626-1688) értekezése. A Napkirály, XIV. Lajos szolgálatában álló, az összes királyi gyümölcsös- és konyhakert fõkertésze halála után adták csak ki 1690-ben a 72 oldalas tanulmányt, amely késõbb a 18. század sok jeles kertészének szolgált a citrusokról tartalmas olvasmányul.
A citruskultúra azóta is reneszánszát éli Európában. Megszállott gyűjtõk százai áldozzák életüket a régi és új fajták felkutatására és szaporítására. Néhány évvel ezelõtt egy szicíliai faiskolának sikerült egy 55 történelmi fajból álló citrusgyûjteményt összeállítania. A csodálatos gyûjtemény a Bodeni-tóban található Mainau-szigetén és a versailles-i kastélykertben talált új otthonára.
 |
| Villa Castello, Firenze |
