-
FUVARSZERVEZŐ DISZPÉCSER (MÉLYÉPÍTŐ CÉG, FÖLDMUNKA, ÚTÉPÍTÉS)
-
VILLAMOSIPARI TECHNIKUS - IPARI VILLANYSZERELŐ – VEZÉRLÉS TECHNIKUS
-
sofőr
-
Bolti eladó
-
Nemzetközi kamionsofőr
-
Takarító
-
Csemegés , hús pultos eladó , hentes
-
Gépkezelő (pékség)
2024. 04. 19
-
Cluster Digital and Media Manager
2024. 04. 20
-
Éttermi Munkatárs
2024. 04. 19
-
Business Analyst - Budapest VI. kerület
2024. 04. 20
-
Festékbekeverő Operátor - Oroszlány
2024. 04. 20
-
Rendszertámogató mérnök (IT alkalmazásüzemeltető)
2024. 04. 20
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Az átlagos magyar gyümölcsfogyasztó ősztől tavaszig főként almát fogyaszt nyersen, kompótként, tésztában és üdítő formájában. A télialma a legfontosabb gyümölcsünk, ezért a termelése és értékesítése indokoltan tárgya a közérdeklődésnek. A gyengébb minőségű, úgynevezett léalmát csak az ipar dolgozza fel.
Az idén a sajtóból különösen sokat tudtunk meg a léalma értékesítési gondjairól, azokról a vitákról, amelyek a termelők szervezetei és a feldolgozóüzemek között folytak. A termelők tisztességes átvételi árat követeltek, ami a termelési költségen felül némi hasznot is tartalmaz, a feldolgozók pedig igyekeztek leszorítani az árakat a világpiaci szint közelébe. Végül kilenc eurócentes átvételi árban egyeztek meg a szembenálló és ellenérdekelt felek.
Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is! Nálunk a megtermett alma 70%-a léalma minőségű és csupán 30% az étkezési alma, aminek az oka részben a nem megfelelő, elavult fajta, részben pedig a hiányos növényvédelem és a gondatlan szedés, szállítás. A budapesti boltokban az étkezési almát a fogyasztók 130-150 forintért vásárolják meg, ami 45-50 eurócentet jelent. Nem volna hát érdemes étkezési almát termelni? De igen! Ennek értékesítéséhez még harcos, időt és energiát rabló vitákra se lenne szükség.