-
Iskolatitkár
-
szerelő - motorcsónak szerviz
-
Épületgépészet
-
Kőműves, villany szerelő, víz-gáz-fűtés szerelő, nehézgépkezelő
-
Raktáros
-
Dohánybolti eladó
-
Hegesztő, lakatos, esztergályos, programozó
-
KÖNYVELŐ
2023. 01. 26
-
Vegyipari Gépkezelő
2023. 01. 27
-
Üzemeltető műszerész
2023. 01. 26
-
Minőségbiztosítási mérnök
2023. 01. 27
-
Beszállítói minőségbiztosítási mérnök
2023. 01. 27
-
Kereskedelmi manager
2023. 01. 27
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Az, hogy drága az alma vagy olcsó, csupán viszonyítás kérdése: attól függ, hogy az ember fogyasztja a gyümölcsöt vagy termeli. Érdekes, hogy csak az árról, és nem a minőségről folyik a vita!
Az átlagos magyar gyümölcsfogyasztó ősztől tavaszig főként almát fogyaszt nyersen, kompótként, tésztában és üdítő formájában. A télialma a legfontosabb gyümölcsünk, ezért a termelése és értékesítése indokoltan tárgya a közérdeklődésnek. A gyengébb minőségű, úgynevezett léalmát csak az ipar dolgozza fel.
Az idén a sajtóból különösen sokat tudtunk meg a léalma értékesítési gondjairól, azokról a vitákról, amelyek a termelők szervezetei és a feldolgozóüzemek között folytak. A termelők tisztességes átvételi árat követeltek, ami a termelési költségen felül némi hasznot is tartalmaz, a feldolgozók pedig igyekeztek leszorítani az árakat a világpiaci szint közelébe. Végül kilenc eurócentes átvételi árban egyeztek meg a szembenálló és ellenérdekelt felek.
Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is! Nálunk a megtermett alma 70%-a léalma minőségű és csupán 30% az étkezési alma, aminek az oka részben a nem megfelelő, elavult fajta, részben pedig a hiányos növényvédelem és a gondatlan szedés, szállítás. A budapesti boltokban az étkezési almát a fogyasztók 130-150 forintért vásárolják meg, ami 45-50 eurócentet jelent. Nem volna hát érdemes étkezési almát termelni? De igen! Ennek értékesítéséhez még harcos, időt és energiát rabló vitákra se lenne szükség.