Narancspapír

Hosszú volt ugyanis az út a mediterrán országokból, Délkelet-Európából illetve a tengeren túlról az északi országokig, s közben az értékes gyümölcsöknek nemritkán 40%-a a romlás áldozatául esett. A csomagolás, a citrusok "második héja" biztonságosabbá tette a szállítást és 5% alá csökkentette a veszteséget. Mivel a csomagolatlan gyümölcsök a kereskedőknél néha jobban fogytak, mint a szomorkás viaszpapírba csavart társaik, a kereskedők művészekhez, grafikusokhoz fordultak segítségért. Ők pedig nyomban színt vittek az unalmas papírra; megalkottak a citruspapír-motívumokat. Hiszen minden kereskedő tisztában van azzal a ténnyel, hogy a vevő a szemével vásárol. De a narancspapír egykori fontossága mára egyszerű nosztalgiává zsugorodott, gondolhatnánk. Manapság már csak a különleges minőségű szállítmányok egy-egy rekeszét burkolják díszes papírba. Mindennek "oka" a mára felgyorsult szállítási technológia, valamint a citrusok betakarítás utáni viaszos kezelése. A korábban létfontosságú narancspapír így tényleg szinte feleslegessé vált.

De csak szinte! Ez a csomagolás ugyanis kiváló reklámlehetőséget rejt magában; könnyen megjegyezhető, s a többi kereskedő termékétől egyértelműen megkülönböztethető termék válik így a narancsból. És van még egy embertípus, akit boldoggá tesz a narancspapír: a gyűjtők hihetetlenül tudnak örülni a gyűrött, vékony viaszpapírra nyomtatott kis műremekeknek, amelyeket még a vasalóval sem lehet teljesen újjá varázsolni.

_{Bálint András}