Mik azok a Narancsházak?

Az 1738-kiadott Zedler lexikon az "orangerie" címszó alatt a következőket írja: "...kerti menedékhely citromoknak, pomeráncoknak és egyéb külföldi fáknak és bokroknak, amelyek a miénknél melegebb klímát kedvelnek". A Pallas lexikon is hasonlóképp fogalmaz: "... kényesebb növények befogadására szolgáló... teleltető épületek... csak dísznövények számára valók ... különféle alakúak lehetnek, de mindig úgy kell azokat építeni, hogy ablakos oldalukat a nap érje s hogy ez oldaluk lehetőleg délnek forduljon". Erdélyben merő egyszerűséggel citromosnak mondják.

Később tehát már nem csupán téli menedéknek, hanem inkább az értékes növények teleltetésére szolgáló építménynek tekintették a narancsházakat. Persze nem csak a (mai) Citrus nemzetség tagjai népesítették be a narancsházakat; a kiválasztott fagyérzékeny növények közé tartozott rajtuk kívül a füge, gránátalma, babér, rozmaring, babérmeggy, leander és a mirtusz is.

A barokk korban számos herceg és király építtetett kastélykertjébe narancsházat. A különleges ablakokkal ellátott építményekben elsősorban pomeráncokat és citromfákat neveltek, teleltettek. Előbb-utóbb a jómódú polgárság tagjai is kedvet kaptak az egzotikus növények nevelésére és a saját termésű déligyümölcsök fogyasztására.

A narancsházak legkedveltebb növénye a pomeránc volt, amelyet aranyalmának is neveztek (poma = alma, aurantium = arany). A pomeránc nemcsak buja növekedésével és haragoszöld, szárnyalt leveleivel vívta ki termesztői megbecsülését, hanem az érett állapotban almanagyságú, narancsvörös, savanykás gyümölcseivel is.

A narancsházak az utóbbi időben újból divatba jöttek. A híres potsdami Sanssouci és a bécsi Schönbrunn narancsházai mellett Magyarországon is található néhány gyönyörű építmény: Budapest közelében például a gödöllői Grassalkovich-kastély kertjében illetve a péceli Ráday-kastélynál.