No SSO cookie

H

K

Sze

Cs

P

Szo

V

 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 

Ötletek a tóparti idill kialakításához

Utolsó változtatás: 2014-03-25 | Első közzététel: 2012-06-28
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Ötletek a tóparti idill kialakításához
Amikor a kerti tavunk partját igyekszünk megszépíteni, akkor fontos, hogy a tópartot szegélyező tekintélyes termetű, illatos növények a természetes hangulatról és a tavacska bájáról is gondoskodjanak.

A kialakítás főbb szempontjai:

  • harmonikus legyen az átmenet a víz és a parti ágyás között;
  • gazdagon virágzó, a szórt fényt és a félárnyékot kedvelő növények színes együttese alakuljon ki.

 

Az ágyás évközben


A vízpart áprilisban, a tópartifű és a poloskafű kihajtásával éled fel. Májusban pedig már közöttük hajladoznak a kecses haranglábak kék virágai, majd újabb társaságot adnak nekik a palástfű, a kankalin és a széleslevelű harangvirág virágai. A nyár derekán jelennek meg a poloskafű és a tópartifű krémfehér virágzatai, a tollbuga és a lizinka kíséretében. Ősszel igazi ünnepi színt kap az ágyás a tópartifű, a tollbuga és a lizinka sárga, illetve narancs színekben játszó lombjától. A tollbuga szárazon is megmaradó virágai télen is díszítik az ágyást.

 

Növények, amelyekre szükségünk lesz:

  1. Két tő nagytermetű tópartifű (Rodgersia aesculifolia)

  2. Három tő rövidágú poloskafű (Cimicifuga racemosa)

  3. Öt tő széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia, pl. a 'Macrantha' fajta)

  4. Négy tő fehér virágú kerti tollbuga (Astilbe x arendsii)

  5. Két tő pettyegetett lizinka (Lysimachia punctata)

  6. Hat tő nagylevelű palástfű (Alchemilla mollis)

  7. Négy tő szecsuáni kankalin (Primula x bullesiana) vagy gömbös (P. denticulata) vagy Júlia-kankalin (P. juliae)

  8. Öt tő harangláb (Aquilegia vulgaris)

 

toparti-idill-latvanyterv
A tóparti idill látványterve

 

A növények beültetése

kankalin
Színes kankalinok


A tópart körüli talaj mérsékelten legyen nyirkos, de átmenetileg néha a víztől távolabbi részeknek is nedvesnek kell lenniük. Ha a partot sűrű cserjés veszi körül, akkor a hátsó sorokból hagyjuk ki a poloskafüvet és a tópartifüvet.

Az ültetés része a talaj előkészítése: érdemes a talaj szerkezetét komposzttal javítani. Gereblyével 10 cm-es rétegben dolgozzunk be érett komposztot. Ne feledkezzünk meg eközben a gyomok gyökereinek eltávolításáról sem. Semmiképpen ne használjunk ásót vagy nagyobb kapát, nehogy megsértsük a tófóliát.

A szomszédos fák gyökerei is lehetnek sekélyen, ezért óvatosan és ne túl mélyen lazítsuk a talajt. A késő nyár vége a legmegfelelőbb időpont a partmenti terület beültetésére. Így a tél beköszöntéig még bőven van idejük az évelőknek, hogy begyökeresedjenek. Ha később is kezdjük a munkákat, október közepéig mindenképpen fejezzük be az ültetést. Az ültetés előtt távolítsuk el a tövekről a virágokat vagy a felmagzott hajtásokat (ha vannak), hogy energiájukat a gyökeresedésre tudják fordítani.

Ha már volt növény a területen, akkor jelöljük meg a frissen ültetetteket, hogy tavasszal ellenőrizhessük, milyen arányban hajtottak ki. Egy-egy kővel is díszíthetjük a növények közötti üres területeket, késő őszszel viszont az összes szabadon maradt talajfelületet takarjuk be kéregmulccsal.

Ha történetesen tavasszal készül el a kerti tó, akkor még áprilisban is sort keríthetünk a parti terület beültetésére. Mindenesetre ilyenkor tápanyag is kell: indító trágyaként keverjünk a talajba valamilyen komplex műtrágyát, hogy hamar záródjon a növényállomány.

Ügyeljünk arra, hogy a tópartifű savanyú talajt igényel. Ültetés előtt cseréljük ki a földet, vagy inkább válasszunk helyette más növényt.

 

aquilegia-vulgaris
Harangláb (Aquilegia vulgaris)

 

Növényápolás az első évben


Kora tavasszal adjunk némi tápanyagot a frissen ültetett növényeknek. Ehhez el kell távolítani a talajt takaró mulcsréteget a növények környezetéből, majd ezután kezdhetjük a szaruforgács vagy a csontliszt bedolgozását. Ha elkészültünk a munkával, terítsük vissza a talajtakaró réteget. Hagyjunk meg néhány felmagzott szárat a harangláb tövein. A palástfüvet közvetlenül az elvirágzása után erőteljesen vágjuk vissza. Az újonnan kihajtott tő zömök, a lomb pedig friss zöld marad.

A tópartifű, a tollbuga és a poloskafű a másodszori trágyázást is igényli, nekik ezért ajánlott júliusban is tápoldatot kijuttatni. Ha a poloskafű szárai az első évben még nem elég erősek, akkor rögzítsük őket ujjnyi vastag bambuszrúdhoz.

 

rodgersia-aesculifolia
Rodgersia aesculifolia var. henrici

 

A beállt állomány gondozása


A lizinka néhány éven belül tekintélyes méretűvé fejlődik, ezért négy-öt évente szét kell osztani a nagyra nőtt töveit. A kankalin melléklevélrózsákat is hoz. Ha ezek túlságosan besűrűsödnek, akkor a növény legyengül, és a virágzása is visszafogottabb. A tőosztással viszont rendre új erőre kap.

Ősszel és tavasszal érett komposzttal is kényeztessük a növényeinket, hogy megfelelő mennyiségű tápanyag álljon a rendelkezésükre. Az előző évi elszáradt virág- és terméshozó szárakat csak kora tavasszal vágjuk vissza, addig hagyjuk meg őket.

arnyekos-kert



Forrás:
Árnyékos kert

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>


Szólj Te is hozzá!