Hogy kell gondozni a futó ibolyát?
A fajok többsége évelő lágyszárú, néhány félcserje, egy csoportjuk egy- vagy kétéves lágyszárú.
Következő »Melyik salátát szereted jobban?
Középhegységink magasabb régióiban jellemző fafaja.
Magas termetű, egylaki, egyivarú, szélbeporzású virágokkal. A kérge sima, amolyan elefántszürke színű. Vesszőin a hosszan kihegyezett, szúrós, rozsdabarna pikkelyekkel fedett rügyek ülnek (lombfakadás előtt ez is segít felismerni). A hajtásrendszerére jellemző, hogy az oldalhajtások eredésénél, a főtengelyen a japán bajuszra emlékeztető ágripacs látható. Lomblevelei ép szélűek, tojásdadok, színén fényesek. A levelek éle rendszerint gyengén hullámos. A levél színe csupasz, fonáka az erek mentén eleinte selymes szőrű. A porzós virágok lelógó nyeles kettősbogas barkavirágzatban helyezkednek el.
Régebben a makkterméseket gyűjtötték be. Főleg állati takarmánynak szedték, de ínséges időben némelyik termés kenyérpótlónak is számított. Makktermésének magja ehető, fiatal levelei jók salátákba, levesekbe, savanyúság eltevésénél is használják. A bükk makkjából olaj sajtolható, ezt főzésre, világításra használták. Az emberi fogyasztásra kerülő bükkmag héját leszedték, kemencében megszárították, hogy csípős ízét elveszítse, majd ezután megőrölték. Héját leszedve, tűzhelyen megpörkölve kávépótló alapanyagául is szolgált.
Hatóanyagait a bőrgyógyászatban használják.
A Bükkfa a szomorúságra is jó!
Pszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy ha bükkfaerdőben sétálunk, feltöltődhetünk életenergiával. A bükk ugyanis kigyógyít a búskomorságból, visszaadja jókedvünket, erősít, frissít. Aki vérkeringési zavarokkal küzd vagy túlérzékeny a stresszhatásokra, tartózkodjon minél sűrűbben -hetente legalább egyszer- bükkfák közelében. Már tízperces közelség is elegendő. A fa levelei csillapítják a fejfájást is.