Vanda orchideám elvirágzása után a virágnyél mintha befásult volna, mi a teendő?
Az elszáradt ellenére is hoz új virágszárat, ha jól érzi magát!
Következő »Ha fák metszéséről van szó, akkor...

Középhegységink magasabb régióiban jellemző fafaja.
Magas termetű, egylaki, egyivarú, szélbeporzású virágokkal. A kérge sima, amolyan elefántszürke színű. Vesszőin a hosszan kihegyezett, szúrós, rozsdabarna pikkelyekkel fedett rügyek ülnek (lombfakadás előtt ez is segít felismerni). A hajtásrendszerére jellemző, hogy az oldalhajtások eredésénél, a főtengelyen a japán bajuszra emlékeztető ágripacs látható. Lomblevelei ép szélűek, tojásdadok, színén fényesek. A levelek éle rendszerint gyengén hullámos. A levél színe csupasz, fonáka az erek mentén eleinte selymes szőrű. A porzós virágok lelógó nyeles kettősbogas barkavirágzatban helyezkednek el.
Régebben a makkterméseket gyűjtötték be. Főleg állati takarmánynak szedték, de ínséges időben némelyik termés kenyérpótlónak is számított. Makktermésének magja ehető, fiatal levelei jók salátákba, levesekbe, savanyúság eltevésénél is használják. A bükk makkjából olaj sajtolható, ezt főzésre, világításra használták. Az emberi fogyasztásra kerülő bükkmag héját leszedték, kemencében megszárították, hogy csípős ízét elveszítse, majd ezután megőrölték. Héját leszedve, tűzhelyen megpörkölve kávépótló alapanyagául is szolgált.