Amit a nyírfáról tudni kell! - 2. rész

Ismerkedés a nyírfákkal!

A Betula verrucosa megkülönböztető jelei a hosszabb, lógó ágak, a kérgen és néha a leveleken is megtalálható fehér, gyantaszerű gumók, a kúp alakú rügyek, a virágzó barkafogazaton lévő sarló alakú lebenyek, és a levelei. A levél háromszögletű, a kocsány a szárba végződik, az erezet pedig a szár felső részéből nyúlik ki, hirtelen kihegyesedő. A Betula glutinosa ezzel szemben inkább bokorra hasonlít, a rügyek tojás alakúak, a virágzó barka lebenyei felállóak, a levelei kerekítettek vagy szív alakúak, a tövén az erezet a fonákból nyúlik ki és elég élesek.

Az utóbb említett faj északi változata a Betula pubescens abban különbözik, hogy nincsenek gumói, a levelek, a virágkocsány és a gallyak pelyhesek. Az ágak bogernyősen követik egymást, a tengelyek rövidek, a keskeny levélszáron kissé vastag levelek találhatóak széles pálhákkal, melyek a duplán recézett széleken, a barkák kifejlett kora előtt jelennek meg.

Ez áprilisban vagy májusban történik, de már februárban is a pollentermelő barkák ágacskákat termelhetnek. A hímivarú barkák az előző évben nőtt hajtások végén találhatóak, és nem védi őket semmiféle rügyvédő, míg a női ivarú barkák oldalhajtásokban végződnek, melyeken néhány levél is van, és rügypikkelyekkel van bevonva.

A pollentermelő barkák hossza néha 3-5 cm is lehet, a murvaleveleknek két murvácskája van, mely három virágot véd, mindegyik virágban két villás porzó található. A női ivarú barkák rövidebbek, és elsőként merevednek ki. Benne a két murvácska a murvalevéllel háromlebenyű héjat alkot, mely lehullik a három terméssel együtt. A kis terméseket a széles hártyájú szárnyak szállítják, melyeket lapos formájuk segíti a szélben való szétszóródásban. Kör alakúak, két kis bibeszállal rendelkeznek, mely az eredeti magház kamrát jelöli, mindegyik tartalmazza a lógó magkezdeményt, egy kamrában egy mag van.

Régebben az emberek nem csak kenuk készítésére használták a nyírfát, hanem viskóikat is ezzel fedték be, illetve halászbot és különböző vezetékek készítésére is felhasználták. Aztán lecsapolták a fehér törzset, hogy hozzájussanak a bőséges, édes nedvhez, amit megerjesztettek borban és alkoholban, ezt a praktikát még mindig gyakorolják Svédországban és Leicestrshire-ban.

Alig létezik olyan ország a világon, melynek nincs valamiféle alkoholos itala, amely olyan növényi eredetű alkaloidot ne tartalmazna, mint például a tein, a koffein, a tea, a kávé és a kakaó teobrominja. A sör mellett, amit a fiatal hajtásokból készítenek, a nyírfát felhasználják még bor készítésére is, leveleiből pedig főleg a finnek által kedvelt teát készítenek.

A nyírfa folyamatosan hámlik, éppen ezért a hasonló felépítésű platánfával kitűnően ellenállnak a városi füstnek.

Hajlamos a boszorkányseprű nevezetű betegségre, mely esetében egy pontban sűrű hajtások növekednek, akárcsak egy fészek, a Phytoptus gubacsatka okozza, mely a fiatal rügyeket támadja meg. Az érintett részeket el kell égetni, máskülönben a szél elszállítja őket egyik fáról a másikra.

A nyírfa harasztos vidéken is képes elterjedni, ahol más fajták elpusztulnak.

Régebben nem volt nagyon elterjedve, de nagy magtermésének köszönhetően nagyon gyorsan terjed. Az Észak Amerikában található rokonfajokra is a szívósság jellemző.

A nyírfa a nedves talajt kedveli, de fontos, hogy jó vízelvezetésű legyen, leginkább a könnyű talajt kedveli. Ha nyírfát ültetünk, egy örökzöld hátteret biztosítsunk, így tavasszal és ősszel is kellemes látványt nyújt, ilyen fa lehet még az erdei fenyő.