Te kis hazug!
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát... A népmesékben javarészt pórul jár az, aki hazudik, hitünk szerint pedig egyenesen bűn a hazugság. Ebből is látszik, hogy ősidők óta elítéljük a hazugságot, és közben észre sem vesszük, hogy nap mint nap hazudunk...

 

Az első hazug talán Ádám a fügefalevéllel, de - mint minden férfi-nő viszonyában eldöntendő kérdésnél, ebben az esetben is, - sokan Évának tulajdonítják az első hazugságot,

mert a Teremtés Könyvének már az első lapjain azt állította, hogy ő nem enne soha a tiltott gyümölcsből.

Ma mit hazudtál?- a hazugság okai és lényege
hazugság miatt vesztettük el a Paradicsomot

A mindennapjaink ugyanis elkerülhetetlenné teszik a hazugságokat. Igyekszünk az elvárásoknak megfelelni - munkahelyünk, barátaink, szeretteink miatt. Szituációs hazugságok vesznek körül bennünket, nekünk is muszáj hazudni. Ilyen, amikor valakinek nem mondjuk meg a véleményünket, mert nem akarunk feszültséget, félrevezetjük a szeretteinket, barátainkat, akiknek azért hazudunk, hogy kíméljük őket. A becsületesség a nyugati társadalom egyik központi értéke. Annyira fontos, hogy az amerikaiak 95%-a úgy véli, az iskola elsődleges célja az, hogy becsületességre és az igazmondás fontosságára tanítson. Tény, hogy az igazmondás nélkülözhetetlen a bírósági eljárások megfelelő működéséhez, az orvosláshoz, a bizalmi életünkhöz. Mégis olyannyira sokszor 'nem mondunk igazat' hogy már típusok és szintek szerint tudjuk megkülönböztetni a hazugságainkat: az ártatlan füllentéstől kezdve, a "homályosan megfogalmazott" szavakon át egészen mások manipulálásáig, és a valóság elferdítéséig.

Kutatási terület a hazugság

Ma mit hazudtál?- a hazugság okai és lényege
mindenki hazudik
Peter Stiegnitz - egy magyar származású, bécsi hazugságkutató professzor - szerint mindenki hazudik. Szerinte a hazugság a világ egyik leghétköznapibb jelensége, amelyet hisszük vagy sem, a legőszintébb és legnyitottabb ember is napi rendszerességgel űz. Ő maga is bevallotta, hogy egy hazugságával menekült meg a haláltól. A második világháború idején egy nyilas székházban megkérdezték tőle, hogy zsidó-e, és ő félelemből megtagadta a származását. És milyen jól tette! Elég meredeknek tűnhet elsőre, de el kell fogadnunk, hogy mindnyájan folyamatosan hazudunk. A kutatások eredményei szerint átlagosan napi 150-200 alkalommal. De mit is jelent hazudni? Sokan úgy gondolják: társaink súlyos és előre eltervezett félrevezetéséről van szó. Stiegnitz szerint a hazugság definíciója egészen más: a valóságtól való eltávolodást jelenti, ezért a hazugságok súlyának megítélésében az eltávolodás mértéke a döntő. A kutató szerint, aki nem hazudik (amúgy szerinte ilyen ember egyszerűen nem létezik), az nem él. A lényeg a morális határ, hogy a hazugsággal ne ártsunk másoknak, vagyis a tudatos félrevezetés más kategóriába tartozik. A napi rendszerességgel elkövetett finomításaink, elhallgatott véleményeink ezért inkább füllentésnek számítanak.

Miért győz a sánta kutya?

Ma mit hazudtál?- a hazugság okai és lényege
mozdulataink elárulják, igazat mondunk-e
Mert akaratlanul is eláruljuk magunkat, ha nem vigyázunk. Testünk, mondataink árulkodó jelzéseket küldenek rólunk, és ha valaki ismeri ezeket a jeleket, átlát rajtunk. A hazugságvizsgáló gépeket át lehet verni az akció és kémfilmekben, (bár a pulzus, a vérnyomás és a testhőmérséklet karbantartása ilyen esetekben nem kis koncentrációt kíván, biztosan akad olyan kiképzett kém, aki meg tudja csinálni). Grafológiai kutatások bebizonyították, hogy az íráskép teljesen megváltozik, ha valótlant vetünk papírra. Sőt, állítólag az őszintétlen szavak leírása előtt már a kezünk is elárul bennünket, mert szinte minden esetben apró hurkokat írunk le a levegőbe, mielőtt a papírhoz érintenénk a tollunkat.

A saját szavaink is árulók

'Az igazat megvallva, az az igazság, megmondom az igazat...' a metakommunikációs tanulmányok előszeretettel példálóznak ezekkel a szófordulatokkal és az elsők között említik ezek használatát, mint árulkodó jelet, ha valaki nem mond igazat....

A testbeszéd az orr, fül simogatását, a száj eltakarását, a szemkontaktus elkerülését jelöli meg a a hazugság árulkodó jeleinek a beszéd során. Általánosítani azonban itt sem lehet, mert sok ember szókincsében szerepelnek az említett szófordulatok, és az orr és fül érintése is lehet egy rossz szokás, nem feltétlenül a hazug ember ismérve.

Másképp hazudnak a nők és másképp a férfiak

Sokkal érdekesebb az, hogy mi a különbség férfiak és a nők tudatos és tudattalan füllentési technikái között. Kutatók megállapították, hogy a férfiak többet többször hazudnak, ellenben a nők ügyesebben mondanak valótlant. Ha egy férfi hazudik, általában nem néz a másik szemébe, míg a nő szemtől szembe képes mindezt megtenni. A férfiak listáján első helyen szerepel a kocsi (egy átlagos pasi nem ismerné el, hogy nem igazán ért a kocsikhoz, vagy hogy rossz vásárt csinált aktuális verdájával), a másodikon a munka (mindenki úgy tálalja, hogy a pozíciója rendkívül fontos és nélkülözhetetlen, és rögös út vezetett el addig, amíg idáig eljutott), ezután jöhet a szabadidő (miközben a tévé előtt meccset nézett naphosszat, komoly sportmúltjáról és hobbijairól mesél). A nők esetében a kor és a súlykérdés az abszolút vezető kategória. (letagadnak az évekből és súlyukon is kurtítanak, a maximum letagadhatót kihasználva) A hűtlenséget is különféleképp fedi el nő és férfi. Míg a férfi akkor is a nem létező hódításáról mesél (kettes törvény: amit mondd osztani kell kettővel!) amikor semmi sem történt, a nő általában azt se ismeri el, ha tényleg félrelépett. (kettes törvény szintén, csak itt szorozd meg kettővel!) Megvizsgálták, hogy egy átlagos nő a reggeli szépítkezése során a sminktől a táska felvételig vezető úton állítólag ötször hazudik, bár akkor csak magának. Ha a hazugságot foglalkozási ártalomnak fogjuk fel, akkor helytálló az eredmény, hogy a legtöbbet természetesen a média és a politikusok hazudnak.

Kamu Indokok

A hazugság indokai is nagyon szerteágazók. A szeretetvágy, az önértékelési zavarok, a lustaság és a félelem, élménykeresés, bosszú... minden megtalálható az okok között a palettán. Még abban is hazudunk, amikor megkérdezik tőlünk, hogy miért hazudunk. Már gyerekkorban elkezdünk hazudni. Aztán folytatjuk. Tehát a közmondás igaz. Megúszhatjuk ugyan a lebukást, de a kis füllentésektől sokszor nagyon könnyű eljutni a Münchaussen báró szindrómáig... az pedig már ugyanolyan orvosi segítséget igénylő probléma, mint a sánta kutya meggyógyítása.

értékelés