166. Viaszrepkény (Senecio macroglossus variegatus)
Első látásra összetéveszthető a közönséges borostyánnal. Közelebbről szemügyre véve azonban kitűnik, hogy a Senecio levelei húsosabbak, simábbak, a levelek csúcsa hegyesebb.
Első látásra összetéveszthető a közönséges borostyánnal. Közelebbről szemügyre véve azonban kitűnik, hogy a Senecio levelei húsosabbak, simábbak, a levelek csúcsa hegyesebb.
A sugáralária (Schefflera aboricola) Ausztráliából származik, ahol 20-30 méteresre növő fa. A szubtrópusi kertekben "polipfának" nevezett növény feltűnő, polipkarok módjára szétálló hosszú, keskeny virágzatáról kapta a nevét.
A pawpaw az annonafélék családjába tartozó 3,5-6 m magasra növő fa. Az őshonos amerikai fajok közül a legnagyobb ehető gyümölccsel rendelkezik.
Télen anyagcserénk lelassul, ezért egy tavaszi 2-3 hetes méregtelenítő kúra segíthet a szervezetnek megszabadulni a salakanyagoktól.
Napi folyadékfogyasztásunk kúrán kívül is 1,5-2 liter kéne hogy legyen (sajnos kevesen tartják ezt be), ezt most emeljük fel napi 2,5-3 literre, és álljon főként szénsavmentes ásványvízből, zöldséglevekből és tisztító gyógyteából.
A kép alapján egyértelműen nem látszik hogy pontosan melyik, de úgy tűnik, hogy a diófa kérgét egy kártevő támadta meg. Legfontosabb teendő tavaszra marad, mindenképp télvégi lemosó permetezésben kell részesíteni a fát, a felnyílt kérget kefével érdemes lekaparni előtte, hogy a permetlé ott is teljesen beborítsa a fát.
A szelídgesztenye valóban jobban termékenyül, ha nem csak egy, hanem több példányát ültetjük kertünkbe. A szelídgesztenye egyivarú (virága csak vagy női vagy hímvirág), és egylaki (tehát mind a női, mind hím megtalálható egy fán). Viszont gyakran előfordul, hogy az egyik hamarabb virágzik, mint a másik (nőelőző), és így a kívánt megporzás elmarad. Ültetvényekben 4-5 soronként szoktak egy pollenadó fajtát ültetni.
A klíviát viszonylag ritkán kell átültetni, ilyenkor tápanyagban gazdag virágföldet válasszunk számára. A klíviát a tövétől óvatosan leválasztott erős sarjakról lehet szaporítani, vigyázva, hogy törékeny gyökereiből minnél többet megóvjunk. Legjobb időpont erre a virágzás után, tavasszal adódik, mikor könnyen begyökeresednek a sarjak. Mindenképp érdemes megpróbálkozni a levágott gyökerű sarj átültetésével is, de nem biztos hogy túl fogja élni a beavatkozást.
Sajnos kimondottan hibiszkuszról szóló könyvet nem ismerek, de mint gyakori szoba-, illetve dézsás növény a legtöbb ilyen témájú könyvben szerepelni szokott.
Fagyérzékenysége miatt valószínű, hogy nem elterjed nálunk ez a fajta, de érdemes lenne megpróbálni Kerti címtárunk Díszfaiskolai termesztőitől vagy kértészeteitől egy árajánlatot kérni, hátha ők termesztenek vagy forgalmaznak hasonló fajtát.