166. Viaszrepkény (Senecio macroglossus variegatus)
Első látásra összetéveszthető a közönséges borostyánnal. Közelebbről szemügyre véve azonban kitűnik, hogy a Senecio levelei húsosabbak, simábbak, a levelek csúcsa hegyesebb.
Első látásra összetéveszthető a közönséges borostyánnal. Közelebbről szemügyre véve azonban kitűnik, hogy a Senecio levelei húsosabbak, simábbak, a levelek csúcsa hegyesebb.
A sugáralária (Schefflera aboricola) Ausztráliából származik, ahol 20-30 méteresre növő fa. A szubtrópusi kertekben "polipfának" nevezett növény feltűnő, polipkarok módjára szétálló hosszú, keskeny virágzatáról kapta a nevét.
A pawpaw az annonafélék családjába tartozó 3,5-6 m magasra növő fa. Az őshonos amerikai fajok közül a legnagyobb ehető gyümölccsel rendelkezik.
Télen anyagcserénk lelassul, ezért egy tavaszi 2-3 hetes méregtelenítő kúra segíthet a szervezetnek megszabadulni a salakanyagoktól.
Napi folyadékfogyasztásunk kúrán kívül is 1,5-2 liter kéne hogy legyen (sajnos kevesen tartják ezt be), ezt most emeljük fel napi 2,5-3 literre, és álljon főként szénsavmentes ásványvízből, zöldséglevekből és tisztító gyógyteából.
Kedves Rita! Sajnos a sugárarália a túlöntözésre nagyon érzékeny! Elképzelhető, hogy ez a baja, mert télen nagyon kevés a vízigénye. Ha visszavágja, akkor szerintem ki fog hajtani és a jövőben ne öntözze túl!
Kedves Reni! Ezeket a tüneteket okozhatja a hideg öntözővíz, a perzselést a levélre került víz, de arra gondolok, hogy mivel mindegyik ilyen a tápoldat kicsit túl sok vagy esetleg nem megfelelő. Nem tudom milyen és mennyi oldatot használ, de ez megváltoztathatja a talaj pH értékét, ami kedvezőtlen a növény fejlődésére nézve. Lehet, hogy egy átültetés, jó minőségű virágföldbe is jót tenne nekik. Az öntözővíznek legjobb a langyos esővíz. Üdvözlettel: Növényorvos
Kedves Duska Zsófia! A levélsárgulást általában a túl meleg (20-22 °C, télen 17), túl száraz levegő vagy a túlzott öntözés okozhatja. A felszívatás és a párásítás mindenképp jó ötlet volt. Az ültető közegét kissé hagyja kiszáradni két öntözés közt. Átültetést nem igényel gyakran, mert természetes élőhelyén sincs különösebb "ültetőközege". Egyébként előfordulhat az új helyre került növényél, hogy 1-2 levelet elveszít. A levelek fonákát nem árt figyelni, mert a lágy teknőspajzstetű különösen kedveli.
Jelenleg 24 Cordyline fajt és néhány fajhibridet tartanak nyilván, de ennél lényegesen több kertészeti változat létezik. És igen, akár a világ végére kell elmenni értük, tekintve hogy Új-Zélandon, Kelet–Ausztráliában, Délkelet–Ázsiában, Polinéziában és Hawaii-szigeteken honosak, az pedig (csaknem) a Föld másik oldalán van… továbbá él néhány faj Dél–Amerikában is. Arról sajnos nem tudok, hogy lenne olyan hazai kertészet, amely kimondottan ezeket a növényeket termesztené, így a bunkóliliomokat beszerezni a nagyobb kínálatú, cserepes növények forgalmazására szakosodott kertészeti áruházakban lehet. A legtöbb hasznos információt (igaz angolul) a Nemzetközi Cordyline Társaság (The International Cordyline Society) honlapján lehet megtudni, az ott található galéria képei pedig különösen lenyűgözőek a levélszínek változatossága miatt.
Nem, ugyanis a növény vegyszerrel elpusztítható ugyan, de ettől a tapadókorongok eltűnni nem fognak, marad a jól bevált kézi eltávolítás. A növény elpusztításával a tapadókorongok "tapadása" nem szűnik meg!