1721. Készítsünk köretnek fűszeres rizsgolyót!
A fűszeres rizsgolyó kiváló és nagyon könnyen elkészíthető étel. Mivel zöldségekkel készül, ezért önállóan is megállja a helyét, de nagyszerű húsok, saláták és halételek kísérőjeként is.
A fűszeres rizsgolyó kiváló és nagyon könnyen elkészíthető étel. Mivel zöldségekkel készül, ezért önállóan is megállja a helyét, de nagyszerű húsok, saláták és halételek kísérőjeként is.
A citromos csirke frissítő és könnyű étel. Emellett elkészíteni sem nagy ördöngősség. Fél óra alatt zamatos, tavaszi ízt varázsolhatunk a konyhaasztalunkra!
A takácsatka által fertőzött leveleken apró szívogatásnyomokat láthatunk, a levelek fonákán pókhálószerű szövedék található. Gyors munkát végez, képes teljesen elpusztítani a megszállt növényt. Ezért fontos felismernünk, hogy mikor van takácsatka fertőzéssel dolgunk.
A rózsameténg (Catharanthus roseus) fagyérzékeny egynyári félcserje. Az erdeinkben honos, és a talajtakaró félcserjeként ültetett kis és nagy meténg (Vinca) rokona. Gyógyhatását az orvostudomány már évtizedek óta vizsgálja.
Spagetti póréhagymaszósszal: 1 póréhagyma, 400 g spagetti, 1/2 csokor bazsalikom, felaprítva, 2,5 dl tejszín, 1 zöldségleveskocka, 1/2 dl száraz vermut, 1/2 citrom lereszelt héja, 1/2 dl citromlé, 3 tojássárga, bors, só. A póréhagyma külső részét eltávolítjuk, a végét levágjuk, megmossuk, vékony karikákra felszeljük. A spagettit megfőzzük, a tejszínt, a zöldségleveskockát, a citromlét egy kisebb fazékban folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. Hozzáadjuk a vermutot és a citromlét. Röviddel a tészta főzési idejének lejárta előtt, a póréhagymát hozzáadjuk és együtt tovább főzzük. A tejszínes szószból elveszünk 2-3 evőkanállal, s azt a felaprított bazsalikommal és a tojássárgákkal elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk és a tejszínes szószba öntjük. A szószt ezután már csak felmelegítjük. A póréhagymás spaghettit leszűrjük, lecsepegtetjük, a szósszal elkeverjük, és tálaljuk.
Kedves Móni! Ha röviden kéri a választ, akkor nem most van a fagyal dugványozásának ideje. Ha bővebben, akkor kifejtem: A fagyal szaporításának klasszikus módja a dugványozás, aminek a lényege, hogy vágunk a növényből egy kis részt - mely ilyenkor ezer sebből vérzik - és megpróbáljuk életben tartani addig, amíg kifejleszti magának a hiányzó részeket, esetünkben gyökeret és hajtást.Két módon is dugványozhatunk, az egyik a fásdugványozás. ez az egyszerűbb, a másik pedig a hajtásdugványozás, ez egy kicsit "macerásabb", cserében van egy kis előnye.Fásdugványozás: azért fás, mert a növény teljesen beérett, megfásodott, levéltelen veszőjéből készítjük. Az ehhez szükséges vesszőket télen, fagymentes időben szedhetjük meg, de ha nem akarunk vesződni a tárolással, gombák elleni védelemmel, akkor akár közvetlenül a dugványozás előtt is - március eleje - megszedhetjük, lényeg, hogy még rügyfakadás előtt.Ezeket kell megvágni 15-20 cm hosszúságú darabokra. Általában jó, ha a megvágott dugvány tartalmaz legalább 2 rügypárt, az egyikből fejleszt gyökeret, a másikból hajtást, a fagyal esetében azonban ezt nem kell olyan szigorúan vennünk, mert ízközben is képes járulékos gyökereket fejleszteni. Sőt, akár kötegestől is megvághatjuk például éles szalagfűrésszel.Következik a tűzdelés, a felső rügypár kerüljön a talaj szintjére, a dugványok mellett egy kicsit tömörítjük a talajt, majd "felcsirkézzük", a dugvány kiálló részét földdel felkupacoljuk. És kész.Hajtásdugványozás: a dugványokat a zöld, vagy félig-meddig beért leveles hajtásrészekből készítjük, én leginkább az augusztus elején készített félfás dugványozást ajánlom. Lehet korábban is, lényeg, hogy a növény túl legyen az intenzív növekedési szakaszon. Mivel már vegetációs időszakban vagyunk, a dugványokon lévő levél párologtat, gyökérzet pedig még nincs, szükséges párás környezetben fólia alatt, vagy üvegházban gyökereztetni. Cserébe viszont tavasszal - szemben a fásdugványokkal - már egy kifejlődött gyökérzettel kezdi az évet.A hajtásokat érdemes reggel korán szedni, és egy vödör vízbe állítani. A dugványok hossza elég, ha kb. 12 cm, és azért jó, ha ezen is van legalább két levélpár. A levelekből csak a fölsőket hagyjuk meg, a minél kisebb párologtatás miatt ezeket is kisebbre kell vágni, a többit pedig szedjük le. (Egy ilyen dugványt láthatunk a bejegyzés elején. A levelek rombusz alakúra vágása csak az én mániám, lehet félbe, harmadába is, de így sűrűbben lehet eltűzdelni).A megvágott dugványokat laza homokba, perlitbe vagy tőzegbe tűzdelhetjük, (így dúsabb gyökeret fejleszt) olyan mélyre, hogy stabilan álljon. Mindjárt tálcára is tűzdelhetjük, így tavasszal, a kiültetéskor könnyebb a mozgatás.Ezután már csak biztosítani kell a folyamatos párás környezetet, locsolni, a fólia fölé érdemes árnyékolás céljából raschel-hálót is tenni.Pár hónap múlva, ősszel, október végén, novemberben egy szélcsendes, párásabb napon a fóliatakarást óvatosan meg is szüntethetjük, és tavaszra kész a gyökeres dugvány. Ezeket akár a végleges helyükre is ültethetnénk (és kapálhatnánk jó sokat), így még egy évig neveljük 25-30 cm-es sortáv és 3-4 cm tőtávra ültetve. Tulajdonképpen ekkor jutunk év végén a kereskedelemben is kapható kb. 40-50-60 cm nagyságú 2-3 ágas növényekhez.
Az, hogy átültette, nem gond. Valószínűleg nem kapott elég műtrágyát (K-ban gazdag segíti a virágzást). Általánosságban így kell tartani, gondozni. Kezdjük a tavasztól: kihajtás május közepe vége, attól függ az ország déli, vagy északi felén lakunk.gyomlálás közben ne törjük le a rügyeket. Gyomlálás után érdemes nitrogénban gazdag műtrágyát,vagy szerves trágyát adni a hibiszkuszunknak, a növekedéshez fontos így lesz szép erős ,bokros zöld növényünk. Utána öntözök be alaposan!!!! Nyáron a bőséges öntőzés mellet adjunk foszforban és káliumban gazdag műtrágyát, vagy érett marhatrágyát,ez a virágzást segíti és nagyobb virágaink lesznek. A növényünk Juliusra éri el a virágzási idejét,ez persze fajtafüggő +- 2 hét lehet az eltérés. A hosszabb virágzás érdekében szedjük le a termés kezdeményeket ne a termést érlelje hanem virágot hozzon. Az elvirágzott szár visszavágásával újból virágzásra kényszeríthetjük növényünket. Ősszel szeptember végén kezd vissza húzódni a hibiszkusz ledobja leveleit, és teljesen leszárad,"gyöktörzses növény" tavasszal természetesen kihajt. Télen a hajtások teljesen visszafagynak. Az elszáradt hajtásokat csak márciusban vágjuk vissza. Télen takarjuk a növény tövét mulccsal.
Kavics ágy nem megfelelő takarás a hagymásoknak. A gyenge hajtás nem fog tudni kihajtani. Javasoljuk az ültetés helyén nem tegyen kavicsot a földre
Kedves Érdeklődő! Tavasszal a hagymás növények kezdik a virágzást. Ezek közül ajánlom a nárciszt (Narcissus), a tulipánt (Tulipa) és a liliomot (Lilium). A gumósok közül az íriszt (Iris) és a pünkösdi rózsát (Paeonia) ajánlom, ezek tavasz végén, nyár elején virágoznak. Nyáron virágzik a szarkaláb (Delphinium), a cickafark (Achillea), a törökszegfű (Dianthus) és a rezgővirág (Gypsophilia). Ősszel nyílik a dália (Dahlia), a krizantém (Chrysanthemum), az egynyári őszirózsa (Callistephus) és az évelő őszirózsa (Aster). Őszi virágok a kertben Levélzöldnek a díszspárgát (Asparagus), a páfrányt (Dryopteris), a puszpángot (Buxus) és a mahónia (Mahonia) ágat ajánlom, amelyek nyártól őszig díszíthetik a csokrokat. Válasszunk vágott virágnak alkalmas növényeket kertünkbe! Melyek a legszebb, csokorba való kerti virágok? Üdvözlettel: Mezős Balázs
Kedves Timi! A diófának közismerten allelopátiás hatása van. Mondom, hogy pontosan mi is ez: A tudósok már több száz évvel ezelőtt felfedezték, hogy a diófa káros hatással van a közelében fejlődő növényekre. Az 1880-as években a dió terméshéjából naftokinon-vegyületet izoláltak, amit juglonnak neveztek el. Ez a vegyület a kísérletekben elpusztította az arra érzékeny növényeket.A termésen kívül a juglont megtalálták még a levelekben, a fás részekben és a gyökerekben is. A vegyület koncentrációja az egyes növényi részekben évszakonként változó. Tavasszal a gyorsan fejlődő fiatal levelekben a legnagyobb, nyáron a gyökerekben, terméséréskor pedig a burokban és a termésben van a legtöbb juglon. A diófélék családjának minden tagja tartalmazza ezt az anyagot, de a díszfaként ültetett fekete dióban (Juglans nigra) van belőle a legtöbb, így ez a faj okozza a legkomolyabb problémákat.Vízoldható vegyületA juglon a dió élő és holt szöveteiből egyaránt bejuthat a talajba. A juglon jól oldódik vízben, így az esőcseppek a rügyekből, a levelekből és a hajtásokból a kioldják, de a növénymaradványok lebontását végző mikroorganizmusok is felszabadítják ezt az anyagot. Az élő gyökerekből a gyökérsavakkal jut a talajba a vegyület.Érzékeny növényekA zöldségfélék közül a burgonyafélék családjába tartozó növények, a paradicsom, a burgonya, a paprika és a tojásgyümölcs a legérzékenyebb a juglonra, de ne próbálkozzunk káposzta, borsó- és spárgatermesztéssel sem a diófa közvetlen közelében. A mérgezés tüneteként általános növekedési zavar, hervadás, és végül pusztulás tapasztalható.A diófa jelentős mértékben árnyékolja a növényeket, továbbá vizet és tápanyagot von el tőlük a talajból. A juglon-mérgezés, valamint a víz- és fényhiány gyakran összetéveszthető, vagy éppenséggel együtt jelentkező káros hatás. A vízhiány lassú hervadást okoz, ami öntözéssel visszafordítható. A juglon hatása hirtelen vált ki lankadásos tüneteket, különösen nedves talajon. A hervadás a növény egyes részein, de a teljes növényen jelentkezhet. Tanácsos időben azonosítani a baj forrását, mert a juglon mérgező hatása öntözéssel és nitrogén-műtrágyázással némiképp ellensúlyozható.Ellenálló fajokAmennyiben a diófa alá dísznövényeket szeretnénk ültetni, akkor árnyéki dísznövények közül a nebáncsvirággal (Impatiens), az árnyékliliommal (Hosta) és a páfrányokkal próbálkozzunk. A fűfélék közül rendkívül ellenálló a réti perje (Poa pratensis), illetve a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) viseli el a legjobban a juglon jelenlétét a talajban.