231. Malabári kardamom (Elettaria cardamomum)
A Malabári kardamom (Elettaria cardamomum) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó 50-70 cm magasra is megnövő Sri Lankáról származó növény.
A Malabári kardamom (Elettaria cardamomum) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó 50-70 cm magasra is megnövő Sri Lankáról származó növény.
A fenyőfák szimmetrikus felépítésüknél fogva ritkán, és csak igen kis mértékű metszést igényelnek. Lehetőleg hagyjuk meg természetes habitusukat, úgy a legszebbek. A lomblevelű fákat és bokrokat az ifjítással gyógyítjuk. Sajnos a fenyőkről ez nemigen mondható el. Súlyosabb fagykár, kártevők pusztítása után, ha a fenyő a lombját elveszíti, csak kivételes esetben segít a visszametszés.
A díszcserjék és bokrok metszésével az a célunk, hogy fenntartsuk természetes, szép külsejüket és virágzóképességüket. Okos metszéssel elősegítjük az új hajtások fejlődését, az idős részeket fokozatosan leváltjuk, ezáltal a cserje fiatal, mutatós és életerős marad évek múltával is.
A virágok hatalmas választékán túl további illatokat kínálnak a gallyak és az ágak, a fák és a gyanták. Egyes aromanövényeknek szárítva jön elő az illatuk, másokért egyenesen a föld alá is le kell ásni, hogy felfedezhessük őket.
A naptár szerint beköszöntött a tavasz, ezért az időjárástól függően kezdődhetnek a növényekkel kapcsolatos munkák. A következőkben tanácsot szeretnénk adni, hogy milyen munkák várnak ránk márciusban a kertben. Hosszú lista!
A rozmaring valóban melegigényes növény, de védett helyen, a tövét takarva hazánkban is áttelel, főleg, hogy egyre enyhébbek a teleink. A barnulást valószínű, hogy a gyökérsérülés, esetleg sötétben való tartás, túlöntözés vagy ezek együttesen okozzák. Messe vissza a hajtásokat és világos, hűvös helyen próbálja meg átteleltetni, majd tavasszal újra kiültetni.
E nemzetség természetes élőhelye Délkelet-Ázsiában és Dél-Kínában található. Nagyon szép fényes, sötétzöld, kicsit deltoidszerű levelekkel. A levelek széle ép, két kisebb bevágás van a csúcsa mellett. Fonákja világosabb. Törzse világos barna, majdnem sima, kisebb dudorokkal. Tulajdonképpen örökzöldként viselkedik, mert télen is megőrzi levélzetét és azokhoz hasonlóan nagyon lassú a levélváltása. Egyre több esetben találkozhatunk vele bevásárló központokban, ahol bonsaiként árusítják! „Természetesen” kezelési utasítást nem mellékelnek hozzá, pedig fontos lenne, és erre a növényre különösen igaz, mert tartása annyira eltér a hazánkban honos növényekétől! Amennyiben jól érzi magát, szinte folyamatosan virágzik. Apró fehér virágaiból zöld bogyók fejlődnek, amelyek pirosra érnek. (A termések nem minden növényen jelennek meg!) A mi éghajlatunk alatt nehezen tartható. Melegigényes, minimum 20 fok hőmérsékletre, és magas páratartalomra van szüksége, ezért csak üvegházban, vagy erre a célra kialakított floráriumban érzi jól magát! Nem szereti a hirtelen hőmérsékletváltozást, a talaj lehűlését, a huzatot, és a hideget. Télen se csökkenjen a hőmérséklet 16 C fok alá, viszont magasabb fényigénye miatt pótvilágítást kell alkalmazni! A legcélszerűbb legalább (nagyság függvényében több) két db legalább 12 Watt értékű energiatakarékos fényforrással napi 6-8 órát megvilágítani. Földje tartsuk nedvesen, de a túlöntözés gyökérrothadást okozhat! Két-három hetente zuhanyozzuk le langyos vízzel!. Megfelelő gondoskodással hosszú ideig megtartható! Metszés: Kialakult koronájú fáknál úgynevezett „fenntartó” metszést végezzünk. Ez azt jelenti, hogy a hajtásokat rögtön a kellő hosszúságúra vágjuk. Metszéssel is tudjuk befolyásolni a növény formáját. Vegyük figyelembe, hogy a megmaradó levelek határozzák meg az új hajtások irányát. A visszavágás helyén több levelet képez. Hajtásdugvánnyal szaporíthatjuk. Vastagabb ágai úgynevezett „légbújtással” szaporíthatók le. Átültetés: Egy-két évente, az idősebb fákat ritkábban. Évente ellenőrizzük a gyökérzetet, ami arra is jó, hogy felfedezzük az esetleges betegségeket, vagy kártevőket! Amikor a gyökérzet, teleszőtte a tálat, ültessük át! Az év bármely szakában átültethető, de a legcélravezetőbb tavasszal. A jó talaj laza szerkezetű, ezzel javítja a vízháztartást, a gyökerek növekedését, biztosítja a jó szellőzést. Pontosan ezért több összetevője van, és növény-fajtánként eltérő minőségű. A szemcse szerkezete, kémiai tulajdonságai, valamint a tápanyagok és ásványi anyagok jelenléte mind-mind nagyon fontos alkotórészei! . Tápanyag-utánpótlás: A vegetációs időszakban kéthetente, télen kisebb töménységben, havonta ajánlott. A fotón látható növény földje nagyon száraz, ennél sokkal nedvesebben kell tartani és magas a páraigénye is. A pontos tartás elsajátítása érdekében olvassa el a www.yamadori-bonsai-hungary.hu oldalain a téli tartásra és a fényigényre vonatkozó cikkeket is! üdvözlettel Katona Ervin
A babérmeggyek szélvédett kertekbe, enyhe mikroklímájú területekre valók, mert fagyérzékeny örökzöldek, kivéve a kislevelű, alacsony termetű fajtákat. Valószínű, hogy nem végzetes a baj, ezért tavasszal, metszéssel korrigálható a barnult rész.
Leginkább a leveleiről lehet megkülönböztetni a két növényt: A homoktövis (Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék (Eleagnaceae) családjába tartozik, kétlaki, lombhullató, jelentéktelen (szél által megporzó) virágú cserje, amely csak akkor hoz termést, ha hím és nő jellegű bokrokat telepítünk egymás közelébe. Megnyúlt ezüstbarnás levelei, tövisei és piros bogyós áltermései vannak. A homoktövis termése nemcsak ehető, hanem igen magas C-vitamin-tartalmú, A tűztövis (Pyracantha coccinea) a rózsafélékkel rokon, dúsan, álernyőben álló virágai és vörös áltermései vannak. Értékes díszcserje, örökzöld levelei és dúsan álló termései, valamint tüskés ágai miatt kitűnő sövénynek számít.
A metszés időpontja jellemzően a növényfajtól függ. Lomblevelű örökzöldeket tavasszal a kihajtás előtt, majd az nyár folyamán még egyszer lehet rajta igazítani, ha a növekedése lelassult. Tűlevelű örökzöldeknél a fiatal hajtásokat még a fásodás előtt, a növekedési időszakban kell visszavágni. A lombhullató növényeknél általánosságban elmondható, hogy a fő metszési idő a tél végi időszak. Persze itt is vannak olyan fajok (p.: fagyalfélék), amelyeket majd évközben még párszor meg lehet/kell metszeni.