Téli takarás a fagyérzékeny növényeknek

5
Téli takarás a fagyérzékeny növényeknek
Az éghajlat melegedésével egyre több déli növény ültetésével próbálkozunk a kertekben, télen viszont fagy elleni védelemet igényelnek. Így csinálják a profik:

Harcz Endre, különleges növények termesztésével foglalkozik, ő avat be minket a téli takarás rejtelmeibe.

 

A téli takarásról egy összefoglalás:

A téli takarást nem szabad túl hamar, azaz például októberben elkezdeni, célszerűbb a tél elején, mert jobb, ha minél kevesebb időt tölt a növény a takarás alatt, illetve egy esetleges melegebb októberi-novemberi időszakban a takarás felmelegszik, így a növény télre való felkészülése nem a megfelelő ütemben zajlik.

Alaphiba a takarásoknál, hogy a növényt bebugyolálják, felöltöztetik, körbetekerik egy dróthálóval, majd azt teletömik levelekkel, szénával, szalmával, azaz oszlopszerűen takarják be. A növény nem termel hőt, tehát hiába öltöztetjük fel, bugyoláljuk be, nem zárunk alá hőt, így maga a szigetelés csupán csekély védelmet nyújt, nem véletlen, hogy az így betakart fagyérzékenyebb növények tulajdonosai rendre elfagyásokról számolnak be a hidegebb telek után.

Az emberi test termel hőt, azaz ha az ember felöltözik, akkor a test által termelt hőt bezárjuk a ruha alá, és így nem fázunk A természetben egy hőforrás van, amit becsapdázhatunk a takarás alá, az pedig a talajhő. Nagy hidegek jellemzően hótakaró esetén fordulnak elő, a hó alatt pedig általában alig 0 fok körüli a talaj hőmérséklete, ezért ha a takarásnál szabadon hagyjuk a talajt, akkor ezzel a viszonylag meleg talajjal tudjuk fűteni azt a légteret, amit a takarással alázárunk.

Ha a növény körül egy dróthálót teletömünk lombbal, falevelekkel, szénával, szalmával, akkor gyakorlatilag pont a talajhőt zárjuk el a növénytől,  ezért a helyes megoldás, az alábbi:

 

Építsünk sátrat a növény köré

Csinálni egy indiánsátrat, azaz egy vázat a növény fölé kúp, gúla formában. A váz lábait rögzíteni kell a talajban, mert egy nagyobb szél el tudja mozdítani a takarást, de a takarás vázát akár egy nagyobb hordó is adhatja.

a vázat le kell takarni valamilyen hőszigetelő anyaggal, takarókkal, plédekkel, paplannal, lepedőkkel, akár hungarocell táblákkal, kőzetgyapottal, ez fogja meg a talaj hőjét, majd kívülre kell egy (lehetőleg világos, fehér vagy szürke) neylon, fólia takarás, mert a szövet beveszi a vizet, beázik, ezért kell kívülre a nejlon, hogy ne ázzon el a takarás.

Mivel az egyik legfagyérzékenyebb gyümölcstermő növény a füge is bírja a hideget -15 fokig, a káki (datolyaszilva), a gránátalma, selyemmirtusz -20 fokig, ezért az is megoldás, ha csak ezekre a hideg éjszakákra készítjük el a takarást. Ezek a -15-20°C-os éjszakák általában egy-egy télen 1-2 alkalommal fordulnak csak elő, a többi időszakokban enyhébb idő van, a többi időszakban nem szenvednek fagykárt a fagyérzékenyebb növényeink.

teli_fagyvedelmi_takaras

A fekete fólia helyett jobb a fehér, ami nem gyűjti be télen a meleget

 

Extrén hideg esetén plusz fűtés

Ha előrelátóak vagyunk, elkészítjük a takarás vázát ősz végén, tél elején, és csak arra az 1-2 éjszakára tesszük fel a takarást, készítjük el a hőszigetelést. Erre a néhány éjszakákra akár egy 50-100 W-os égőt is kihúzhatunk a takarás alá, amivel 10 fokkal magasabb hőmérsékletet lehet elérni a takarás alatt. Ez azt jelenti, hogy ezzel a megoldással -23 fokig biztosan nem lesz baja a fügének, márpedig -23 °C fok azért elég ritkán van.  Ey káki (datolyaszilva), gránátalma, selyemmirtusz esetében ez azt jelenti, hogy -26-28 °C fok esetén sem lenne baja a fánknak, ami fantasztikus dolog!

 

Pocoktámadásra figyeljünk

Fontos, hogy a takarás nem csak a növénynek, hanem a pockoknak, egereknek is ideális telelőhely, a takarás alatt lévő fát megrághatják, ezért ellenük védekezni kell. Érdemes enyhébb időben a takarást kibontani, szellőztetni, figyelve arra, hogy esős időben ne ázzon el a takaróanyag.

értékelés