Néhány szót a mezei pocokról
Ahol mezőgazdasági művelés folyik, ott a mezei pocok (Microtus arvalis) is megfordul. 3-6 évente egyedszámuk ugrásszerűen képes felszaporodni, aminek a ragadozó madarak biztosan örülnek, viszont a földművelők annál kevésbé.
Veszélyes károsítónak számít: megrágja a zöldségek (burgonya, répa, cékla) gumóját, gyökerét, tavasszal lerágja a friss borsóhajtásokat, lekérgezi a gyümölcsfákat, kifosztja télen a terményraktárakat. Azonkívül, hogy megeszi előlünk az élelmet, ürülékével betegségeket is terjeszt.
Miről ismerhető fel a mezei pocok?
A mezei pocok kb. 10 cm hosszú, 40 grammos rágcsáló. A teste zömök, amiből alig állnak ki apró fülei és rövid farkincája. Bundája barnásszürke, a hasán fehéres.
Mi a mezei pocok kedvenc tápláléka?
Nem válogatós, szinte minden növény szerepel az étlapján. Főleg friss, zöld részeket fogyaszt, de ínséges időkben nem veti meg a hagymákat, magokat, fakérget sem. Télen, a magas hótakaró alatt nagy veszélyt jelentenek a fiatal gyümölcsültetvényekre a törzs és a gyökerek megrágcsálásával. Föld alatti járatokban él 20-30 cm mélyen, amelyet otthonosabbá tesz külön fészkelő-, rejtőző- és kamraüregekkel. Nem alszik benne téli álmot, télen nappal járkál, nyáron inkább éjjel aktív.
Védekezhetünk ellene a pocokjáratok betemetésével, csapdázással, a ragadozómadarak odacsalogatásával, T alakú lesőfák kihelyezésével.
