Az idétlen nevű vagy óriási növények elriasztják az embereket

Furcsa nevek, riasztó méretek

Az elmúlt évtizedek során rengeteg gyönyörű kertet volt szerencsém meglátogatni, végigjárni és bizony sokszor álltam döbbenten egy-egy"feketelistás" növény világszép példánya előtt, majd kezdtem lázas kutatásba, hogy mielőbb beszerezhessem és kiültethessem otthon.

A legjobb példa erre a "hólyagvessző", Physocarpus (a keresztszülőt nem akarom bántani találékonysága miatt).

Ez szerintem rendkívül idétlen név, ami azonban egy edzett, nagy tűrőképességű, mutatós növényt takar, színes lombú (`Diabolo`: vörösesbordó!, Dart`s Gold`: aranysárga) fajtái pedig egyenesen gyönyörűek, olyannyira, hogy minden, napos fekvésű kertben ott lenne a helyük.

A katalógusokban szereplő leírások sajnos általában nagyon szűkszavúak, és bizony sok esetben igen nehéz elképzelni, hogy az adott növény vajon hogy nézhet ki, illetve hogyan mutatna kertünkben, a már meglévő kedvenceink között. Érdemes ezért különféle szakkönyvekben bővebben is tájékozódni róluk.

Fantasztikus lehetőséget kínál az internet, ahol egy-egy növényről sokszor képek százait dobja ki a számítógép, csak győzze őket végignézni az ember. Az internettől idegenkedőknek is javaslom, térjenek be a legközelebbi teleházba (szinte minden faluban van már) és az ottani kolléga segítségével mártózzanak meg a növényvilág végeláthatatlan tengerében, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogják!

A mamutfenyő is kicsi - legalábbis az első években ...

A másik negatív tapasztalatom az, hogy a kifejlett-kori méretek hallatán a legtöbb ember megretten, és letesz a növényvásárlási szándékról, holott ezeket a méreteket a legtöbb esetben csak sok évtized vagy évszázad alatt éri el az adott faj, vagy fajta. A Picea abies `Compacta` jó példa erre: a legtöbb kertész, vagy gyűjtő kis aranyos gombóckának ismeri, pedig száz évesen már hat méteres is lehet!