Semmisítsük meg a fertőzött növényi részeket!

Az elmúlt héten érdekes tapasztalatokra tettem szert. Két, egymástól nagy távolságra élő termelőnél is jártam, és véletlenül mindkettőjüknél az idei évben általam aránylag ritkán látott tünetekkel szembesültem. A tüneteket a paprika baktériumos levélfoltosságáért, levélhullásáért felelős baktérium, a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria okozta. A betegség a csapadékosabb elmúlt esztendőben nagy területen, sok termelőnél okozott érzékeny veszteségeket, azonban az idei aszályos időjárás szerencsére kevésbé kedvezett a terjedésének.

Mindkét említett termelő vízágyúval öntözte az állományát. Ennek a fontossága abban áll, hogy ennél az öntözési módnál bőségesen keletkeznek és jutnak a talajra nagyméretű vízcseppek, minek következtében sok sár verődik fel a növényekre. A kórokozó pedig a talajból felfröccsenő talajrészecskékkel jut a növényekre, és a légzőnyílásokon, sebzéseken keresztül fertőz.
A növényváltást mindkét termelő betartotta. Így a legnagyobb gondom azzal volt, hogy hogyan került a kórokozó olyan mennyiségben a talajba, ami a látott, erős fertőzést képes volt előidézni?

Végigbeszélgetve a terület előkészítését, egyik helyen a saját sertéstrágya volt az ok! A fertőzés a csapadékos elmúlt évben már jelen volt a termelőnél, ezért a paprika jelentős részét szeletelve értékesítette. A szeleteléskor visszamaradt paprikacsumát a trágyára öntötték…

A másik termelő ismerősétől vásárolt libatrágyát juttatott ki a területre. Mivel a kórokozó azon a környéken is okozott károkat 2014-ben, így nem zárható ki az értékesíthetetlen paprika libákkal történő „hasznosítása”…

Egy mondatban összefoglalva: A trágyakazal nem szemétdomb, nem szabad meggondolatlanul mindent rádobálni!

Turza Pál
paprikamag.hu
Dunamag Kft.