Kert, mint alkotás - látogatás a Veszprém-völgyben

-Külföldi életed után most a különleges Veszprém-völgyben élsz. Mit tanultál a nyugati kertkultúrából, amit itthon megvalósítasz a saját kertedben?

Kertészetileg eléggé képzetlen állapotban kerültem a Holland- Belga környezetbe, itthonról csak a hasznos konyhakert-kultúrát örököltem kamaszos nemtörődömséggel.

Jobb helyre nem is kerülhettem volna, ezen a téren is egy kultúr-sokk ért! A holland kertészet a világ élvonalában áll. A kicsi díszkertek voltak a kedvenceim, a minden apró részletében megtervezett látvánnyal.

Alkotó emberként azt vallom, hogy a megjelenésünk, önmagunk képe, a környezetünk - ebbe beleértve a kertet is - akkor hiteles, ha egységet alkot. Családilag kötődöm még Angliához, és a Cote d’Azure mediterrán vidékén is élek, ott jelenleg is van egy kicsi kertünk. Mindhárom földrajzi egység a nagyon speciális klímájával egymástól teljesen eltérő kertkultúrával büszkélkedhet. Mindebből csak azt „hoztam haza”, hogy a kert is egy képzőművészeti alkotás.

Az adott növények regionálisan helyénvalóak, nálam a magyar kertemben természetellenesen, hiteltelenül hatnának. Ne ültessünk banánfát, vagy pálmát a nádfedeles házak mellé...

-Házad együtt lélegzik a természettel, a közeli erdővel. Melyek azok a kedvenc növényeid, amik jól érzik magukat itt? Hogy alakítod a kerted?

A környezet, ahol élek enyhén hűvös klímával, sziklákkal, ősparkkal rendelkezik, a ház stílusa pedig egy modern hangulatú klasszikus, így a lila akác, a trombita folyondár, hibiszkuszok, levendula, rózsa, liliomok, íriszek a meghatározó virágok. Kedvenceim a pünkösdi rózsák. Kertész nem jár itt, magam ültettem, terveztem a képet, sokat tanulmányozva az internetet. Számomra fontosak a virágok, a színek és az illatok.

Kezdetben, mikor nálam semmi sem virágzott, akkor megnéztem, hogy máshol épp mi virít és azt megszereztem, ha illett a képbe. A zöldeket is festészeti alapossággal válogattam, az ezüstös, a sárgás, az egészen mély árnyalatok adják a kert alapját.

Van egy fogalom, a „kulisszakert”, ami azt jelenti, hogy a kert teljes terjedelmében nem belátható, hanem a mozgás közben mindig új titkok tárulnak fel. Ez számomra nagyon fontos.

-Művészetedben most egy új korszakodat éled. Mi az epoxiképek különlegessége, hogy köszön vissza bennük a természet-szereteted?

30 éve festek, de főleg modern, szimbolista kompozíciólat. A táj, bár csodáltam, soha nem szerepelt a témáim között. Sokáig kerültem a festőpalettám zöld színét, valahogy idegenkedtem tőle.

Talán a tájképfestészet klasszikus művelése állt tőlem távol. Új technikával, új szellemiségben találtam rá. Most csak a hangulat érdekel, a hatás, amit a nézőkre gyakorol...így újra felfedeztem.

Ez a modern epoxy- technika nagyon erősen merít ihletet a kertemből, illetve a természetből. Hangulatok, színek, ragyogások, formai utalások – mind a megélt élmény részei!

Festmények: www.pirosart.hu

https://www.facebook.com/pirosart.hu

Kép és szöveg: Böjtös Kinga

vizitkartya.blogspot.com