A málna leggyakoribb betegségei és kártevői
A málna egy 1-2 méter magas cserje. Gyökérrendszerét egy fő gyökér alkotja, ez csakis a magvakból kifejlődött növény esetében. A gyökér idővel elhal, és ezt járulékos gyökerek helyettesítik. A gyökerekből júniusban vagy júliusban rügyek fejlődnek ki, melyek kezdetben fehér színűek és ragacsosak, majd hirtelen nőni kezdenek, alakjuk hosszúkás lesz, és pikkelyszerű levelek jelennek meg rajtuk.

Hol terem meg a málna?

A málna a nedves, hűvös helyeket kedveli, legjobb termőhelye a hideg mérsékelt éghajlati öv északi része, ahol a nyarak rövidek. A nálunk honosított fajtái, a vad málnával ellentétben, sokkal igényesebbek úgy éghajlat és talaj, mint gondozás szempontjából. Jól megterem a dombos területek déli, dél-keleti és keleti részein, még a száraz területek esetében az északi és északkeleti lejtőket kedveli. Legideálisabbak a málna termesztésére azok a helyek, ahol a nyári hőmérséklet nem túl magas, a téli pedig nem túl alacsony. A hűvös, hosszú őszök pozitívan befolyásolják a hajtások fejlődését. Ahhoz, hogy a gyümölcsök jól megérjenek, egy 17-19 fokos hőmérsékletre van szükség. Nedvesség szempontjából, a málna sikeresen megterem a csapadékos helyeken, ahol a csapadékmennyiség 700 mm/év, májusban és júniusban pedig 275-200mm között inog.

 

A talaj nedvességen kívül, a málnának egy magas légköri nedvességre is szüksége van. Azokon a helyeken, ahol a talaj és levegő nedvességszintje alacsony, a málna kicsi és íztelen gyümölcsöket terem, mivel a hajtások túl korán elszáradnak. A málna egy fénykedvelő növény, fényben gazdag területeken sok, édes és aromás gyümölcsöt terem. Megterem az árnyékos, vagy akár félárnyékos helyeken is, viszont a gyümölcsök kevésbé édesek és aromásak. Az erős szelek rossz hatással vannak a málnára, főleg téli időszakban, mikor a rügyek egy része, vagy akár az egész törzs megfagy.

 

A málna számára megfelelő talaj

A málna bármilyen talajban megterem, de ha egy bőséges termést akarunk, ajánlatos egy gazdag, nedves, de nem hideg talajba ültetni, melyet a nyár folyamán nem ér szárazság. Azonban a nagyon vizes talaj sem tesz jót neki, éppen ezért, a nagyon nedves területek esetében tanácsos a málnát kicsit dombosabb helyekre ültetni. Száraz területeken a málna termesztés meghiúsul, mivel a hajtások gyengén fejlődnek, a bokor vitalitása gyenge,így a termés gyengécske és nem a legjobb minőségű. A 5,6-6,5 ph értékű talaj az ideális a málna termesztésére. A meszes talajban, ahol a ph érték eléri a 6-6,5-öt, a málna nagyon jól megterem, gyümölcse édes és nagyszemű lesz.

 

A málna szaporítása

A málna szaporítására több módszert alkalmaznak, ilyen például a tőosztás, gyökereztetés és öszzenövesztés. A piros málna különböző fajtái és az amerikai málna könnyen szaporíthatóak tőosztással. A fekete és a bíborvörös málna fajták gyökereztetéssel és inda felhasználásával szaporíthatóak.

 

A málna leggyakoribb betegségei:

Rozsda: A betegség tünetei: a levelek alsó részén megjelenő vöröses-sárga, majd később fekete foltok. Az erősen érintett levelek hamar elszáradnak. A betegség legyőzhető a megtámadt levelek összegyűjtésével és elégetésével. Ha nem gyűjtötték össze a leveleleket e tünetek megjelenésekor, feltétlenül tegyék ezt meg ősszel, mikor a levelek el is pusztulnak.

A hajtások elszáradása: a gomba megtámadja a hajtásokat, melyeken julius és augusztus között kékes foltok jelentkeznek, és idővel egyre jobban növekednek. A végek elszáradnak, a levelek lehullnak és az ágak kérgén mély sebek jelentkeznek. Ha észreveszik ezeket a tüneteket, vagják le és égessék el a megtámadot ágacskákat, permetezzék meg és fertőtlenítsék a talajt kálcium-acetáttal.

A szürke rothadás: a levelek szélein és a gyümölcsökön megjelenik egy réteg szürke, vattaszerű rothadás. Az érintett levelek elfonnyadnak, elfakulnak és rothadásnak indulnak. A betegség könnyen terjed. A betegség elterjedésének elkerülése végett gyűjtsék össze és pusztjtsák el a beteg gyümölcsöket.

 

A legveszélyesebb és leggyakoribb kártevők

 

Málna vesszőszúnyog

A málna sarj- és vesszőkárosítói A málna legfontosabb kártevői és kórokozói között több esetben szoros összefüggés van, ezért célszerű együtt tárgyalni őket ésa lehetséges védekezési módokat. A málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi) a legjelentősebb sarjkártevő. A nőstények a fiatal, felrepedő sarjak kérge alá rakják tojásaikat. A kikelő, kezdetben áttetsző, majd rózsaszín vagy citromsárga, 2-3 mm-es, nyűszerű lárvák (a képen) az elváló kéreg alatti fás részeket szívogatják, aminekhatására barna, besüppedő foltok keletkeznek. Ez nem különösebben szembetűnő kár, azonban a sérülések kiváló fertőzési kaput jelentenek a vesszőpusztulás kórokozói számára. Ezek közül legjelentősebb a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium), amely a sebeken át behatolva, a szár bélszövetéig terjedő elhalást okoz. Ha az elhalt rész körbeéri a szárat, biztos a pusztulás. A leptoszfériás betegség tünetei - a belső szárszövetbarnulás mellett - a kívülről is jól látható sötét foltok a vessző felületén, általában az alsó, körülbelül50 cm-es zónában, amelyek olyanok, mintha a szár korommal lenne bekenve. A kártevő ellen engedélyezett készítmény a a Sherpa. Az ismételtvédekezést az első szúnyognemzedék imágónak rajzására időzítsük (kb. április második dekádjától május legelejéig). Az említettkészítménnyelszigorúan virágzás előtt végzettkezelés más kártevők (pl. kis málnalevéltetű, sodrómolyok) ellen is hatásos lehet. (Vétek Gábor - Növényvédelmi mérnök)

 

 

 

 

Málna gubacsszúnyog

A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) kártétele bár hasonlóan szembetűnő, kevésbé veszélyes. Itt a tünet egy 1-2 cm átmérőjű, karfiolszerű gubacs, amely olyan, mintha egy féloldalas kitüremkedés lenne a száron. Mivel ezen kártevők előrejelzése jelenleg nem megoldott, a permetezés nem célravezető. Sokkal eredményesebben védekezhetünk ellenük, ha nyár végén, a szüretet követően, a letermett vesszők eltávolításával egy menetben mind az előzőekben említett beteg, kórokozókkal erősen fertőzött fásodó sarjakat, mind pedig a gubacsos szárakat tőből eltávolítjuk és megsemmisítjük. Az utóbbi művelet hangsúlyozása azért különösen fontos, mertha elmarad, a károsítók egy része a kivágott szárakban áttelelve a következő évben visszafertőzik a málnát. Ne halogassuk a károsodott, illetve erősen fertőzött sarjak megsemmisítését, mert a kimetszést követően pl. a málnavessző-szúnyog lárvák - a zavaró hatásokat érzékelve - hamar a talajra vetik magukat, így a szárak elégetésével már csak a kártevő-népességet szabályozó, hasznos fürkészek lárváit semmisítjük meg, amelyek a szárakon maradó elpusztult szúnyoglárvák testében fejlődnek ki! (Vétek Gábor-Növényvédelmi mérnök)

 

A málnasodrómoly: a rügyfakadás idején kezdik el károsításukat, mikor könnyen behatolhatnak és megrághatják a termést. A hernyók egy ideig a virággal táplálkoznak, majd meghúzódnak a bütykökben és téli álmot alusznak. Védekezésképpen tisztítsák le a bokrot az elöregedett ágaktól, majd permetezzék rovarírtószerekkel. Leghatásosabb a szulfátanabazinnal (0,15%) kevert szappan (0,4%) vagy mész (1%).

Megosztás

Édenkertész válaszol

Miért potyognak le citromfáról az apró terméskezdemények?

Az első két évben célszerű az irányított gyümölcs-, illetve virágritkítás.

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Találkozás

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.