Mit kell tudni a szilvafákról? - 1. rész
Általában gyümölcsfaként tekintünk rá, de ne hagyjuk figyelmen kívül a szilvafa sokrétű szépségét se. Az őszibarack, a nektarin, a mandula, a cseresznye és a szilva nyilvánvalóan mind hasonló jellegű gyümölcsök, ám kevésbé nyilvánvalóak a strukturális sajátosságaik. 

Érdekességek a szilvafáról!

 

Mindegyik fás szárú növénynek a mérete széles skálán változik. Egyszerű leveleik magányosan helyezkednek el a száron, gyakran fogazott szélűek (általában mirigyben végződnek). A virágok változatosan csoportosulnak, színük a fehértől a rózsaszínig, sőt a pirosig váltakozhat.

Ami még mindegyikben közös, hogy a virágkehely és a párta is öt részből áll, ám a virág elhullatását figyelembe véve, az almától és körtétől eltérnek. Minden virágon számos porzó található, amelyek külön-külön emelkednek ki a kehelyből, és körülveszik a magházat anélkül, hogy hozzátapadnának. Maga a magház egyetlen termőlevélből áll, egy jól kifejlődött bibe és termőben végződik, ami körülveszi a két magkezdeményt, de ezek közül rendszerint csak egyikből lesz mag.

A csonthéjasok termésének külső része (exocarpium) színes, a középső része (mezocarpium) húsos, míg a belső (endocarpium) megvastagodott. A csonthéjasok csoportjába tartozó fák egy oldhatatlan enyvet bocsátanak szabadon, főleg ha a kérgük megsérül; az egész alrend fáinak lombozata és a csonthéjas gyümölcs belseje ciánhidrogénsavat tartalmaz.

Az őszibarackot, a nektarint, a mandulát és a sárgabarackot néha külön nemzetségként említik (Persica, Amygdalus és Armeniaca), gyümölcsük külseje általában szőrös. A babérmeggyek (Laurocerasus) virágai fürtökben, nem leveles hajtásokon nyílnak, gyümölcsük sima és fényes. A cseresznyék alnemzetségébe tarozó fák rügyei és gyümölcsei a babérmeggyéhez (Cerasus) hasonló, de a virágok másképp rendeződnek, míg a Prunus alnemzetségbe tartozó szilva levelei "sodortak", vagy egy tekercshez hasonlóak, a gyümölcsöt pedig kékeszöld viasz borítja.

Szilva-szilvafa



A botanikusok a Prunus communist (szilva nemzetséget) három fajcsoportra osztották (bár a vidéki emberek valószínű ennél sokkal több fajt tudnának megkülönböztetni, ha csak a vadonban előforduló fajtákra gondolunk). A Prunus spinosa (kökény) kérge fekete, az ágak minden irányba kapaszkodnak, a rövid hajtások tüskében végződnek. Levelei lándzsásak, az alsó részük pedig bolyhos. A virágok lombfakadás előtt jelennek meg. Sötétlila, gömb alakú gyümölcsének átmérője nem több mint másfél centiméter.

A Prunus insititia (damaszkuszi szilva) kérge barna, ágai egyenesek, néhány tövissel, a levelek szélesebbek, nagyobb és gömbölyűbb bevágásokkal, a virágzat a lombfakadással egyidejűleg jelenik meg, a gömbölyű gyümölcsök sárga vagy sötétlila színűek és körülbelül 2.5 cm átmérőjűek. A Prunus domestica (szilva) kérge barna, ágai egyenesek és tüske nélküliek, a virágszárak simák, a levelek felülete csak az erezet mentén bolyhos, a sötétlila gyümölcs hosszúkás és több mint 2.5 cm hosszú. A damaszkuszi szilva a kökénynél nagyobb bokor, a szilvafa pedig általában 1,5-3 méter magasra növő kisebb fa.

Bár a megkülönböztető jegyek nem nagyon térnek el, ezek az alfajok inkább a földrajzi eloszlásukban különböznek egymástól. A kökény többnyire csak Európában található meg, míg a damaszkuszi szilva a Himalája környékén és a Kaszpi-tenger partján, Dél-Skóciában, Örményországtól Észak-Afrikáig terjedően megtalálható. A szilvafa vad formájával Anatóliában és a Kaukázusban találkozhatunk, Európában a rómaiaknak köszönhetően háziasították. Történelem előtti időkből való kökényre bukkantak svájci tavakban, viszont igazi szilvára nem.

Szilvák-a-szilvafán

 

E formák közötti szoros kapcsolatot már korán felismerték, többek közt William Turner a „Names of Herbes” (Gyógynövények nevei) című 1548-ban írt könyvében. Furcsa módon Shakespeare sose említi a növény őshonos formáját, a közismert kökényt, viszont gyakran utal a termesztett fajtára, a szilvára és egy alkalommal a „VI. Henrik”-ben (II. felvonás, I. szín) a damaszkuszi szilvára, pedig abban az időben az angolok kertjeiben kétségkívül a gyümölcs több változatával lehetett találkozni. Gerard 1597-ben megjelent „Herbal” című könyvében ezt írja:

„Ahhoz, hogy részletekbe bocsátkozva írjak a szilvafáról, egy külön kötetre lenne szükség… Minden éghajlatnak megvannak a saját gyümölcsei, amelyek messzemenően eltérőek a többi országétól, én magam is hatvan fajtát tartok a kertemben, és mind különös és ritka, melyek más helyeken gyakoriak, mégis minden évben újabbnál újabb, előzőleg nem ismert fajtákról szerzünk tudomást.”

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

Fenyőfa alá milyen növények ültethetők?

Fenyők alá savanyú talajt és a félárnyékot kedvelő növények ültethetők.

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Illatos

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.