1601. Hogyan szaporítsunk tündérrózsát a kerti tavunkba?
A pincében, garázsban teleltetett tündérrózsákat április végén, május elején helyezhetjük vissza a tóba. A kosarukat kinőtt egyedeket májusban tőosztással szaporíthatjuk.
A pincében, garázsban teleltetett tündérrózsákat április végén, május elején helyezhetjük vissza a tóba. A kosarukat kinőtt egyedeket májusban tőosztással szaporíthatjuk.
Az első meleg napsugarak, a hosszabb nappalok hatására a kerti tóban is megélénkül az élet. Most kell előkészítenünk a tavunkat, hogy egész nyáron át élvezhessük a szépségét. Először vágjuk vissza a tóparti és a mocsári (lápi) növények elhalt lombját, szárát, hogy helyet készítsünk a az új hajtásoknak, és csökkentsük a vízben bomlásnak induló szerves anyagok mennyiségét...
Dolgunk nem könnyű, ha igazi kertről akarunk írni. Mindenkinek más és más egy kert, a fejében elképzel valamit. Akinek nincs, álmodozik róla, akinek van, mást szeretne, vagy máshogy. Célunk: egy nem túl nagy, nem túl lejtős, viszonylag egyöntetű és könnyen kezelhető kert kialakítása, amit inkább használatra találunk ki elsősorban, másodsorban szépségéért tartunk.
Hogyan főzzük meg a sonkát? A sonkát főzés előtt áztassuk hideg vízbe 1-2 órára, így a só nagy része kiázik belőle. Mossuk le, majd hideg vízbe tegyük fel főni, úgy, hogy a víz ellepje. A vízbe tegyünk zöldségeket, ízlés szerint fokhagymát, vöröshagymát, borsot és babérlevelet. Lassú tűzön főzzük, legalább 3 órán át. A sonka kész, ha a hús könnyen leválik a csontról. A kötözött sonkát hústű próbával ellenőrizhetjük. A sonkát hagyjuk a levében kihűlni. Ezután tegyük át egy tálra, fedjük le és tartsuk hűtőben.
Végre megjött a tavasz, és elkezdődhetnek a kerti munkák. Jól jönnek a tuti tippek és a hasznos ötletek, ezért minden hónapban bemutatunk egy szakembert, aki profi tanácsaival és munkájával a segítségünkre lehet! Márciusban a népszerű Durucz kert tulajdonosával, Durucz Attila parképítő és kertfenntartó technikussal beszélgettünk.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).