191. Sövénynövények és térhatárolók
Miután elültettük kertünk fő növényeit (szolitereit) meglévő növényeink figyelembevételével, hozzáfoghatunk a sövénynövények és térhatároló növények megtervezéséhez.
Miután elültettük kertünk fő növényeit (szolitereit) meglévő növényeink figyelembevételével, hozzáfoghatunk a sövénynövények és térhatároló növények megtervezéséhez.
A dugványok az anyatőről levágott hajtásdarabok, amelyeket valamilyen nedves hajtatóközegben gyökereztetünk, kellő páratartalom mellett. Az így előállított növények genetikai állománya az anyatőével teljesen azonos lesz, ezért ügyelni kell arra, hogy csak teljesen egészséges anyatőről származzanak a dugványok.
Minden mulcsozási célhoz - védelem, trágyázás, szerkezetjavítás, takarás vagy talajfelmelegedés - lehet megfelelő mulcsanyagot találni. A talaj védelmére és takarására mindenekelőtt széntartalmú anyagok, pl. az avar és a szalma alkalmasak. Nedvesen tartják a talajt, megakadályozzák az eróziót és elnyomják a gyomokat.
A legtöbben a sövény szó hallatán az ékszertujára (Thuja occidentalis ’Smaragd’) vagy a Leyland-ciprusra (Cupressocyparis leylandii) gondolnak. Ezek az örökzöldek általában kúp vagy ék alakúak, és így a későbbiek során beavatkozás nélkül nem tudnak zárt falat alkotni. Sövényeink lehetnek örökzöldek vagy lombhullatók.
A gyümölcsfákat háromféle módon is károsíthatja a hideg: a téli hidegek kárt tehetnek a fás részekben és a gallyakban; megrepedhet a kéreg a napos oldalon, amit a fagyos időben kisütő nap és az éjszakai hidegek gyors váltakozása okoz (hőtágulás); a kései fagyok a virágrügyekben vagy a virágokban tehetnek kárt.
Mivel a moniliát okozó gomba a beteg ágrészekben telel, azt kéne javasolnom, hogy távolítsa el a beteg ágrészeket. Ez nagyarányú fertőzésnél szinte lehetetlen. Következő évben a lemosó permetezésen túl, a meggy virágzásakor kell permetezni, s reménykedni, hogy túlélje a fertőzést! <p>Bővebben az alábbi cikkben:
Az iszalag magról, vagy hormonkezelt zölddugvánnyal, vagy bujtással szaporítható. Házi szaporítása nagy üggyel-bajjal jár, egyszerűbb megvásárolni a tenyészedényben kapható csemetét. Vízben gyökereztetés helyett nyár elején érdemes azért megpróbálni a dugványozással, vagy egy szárrész föld alá fektetésével (bujtásával), s amikor az meggyökeresedett, leválasztható az anyanövényről.
A hazai Növényegészségügyi és talajvédelmi állomásokon végeznek talajvizsgálatot, ahol vizsgálják a talaj 14 paraméterét, többek között a kötöttségét, a kémhatását, a humusztartalmát, az összes sótartalmát, valamint meghatározzák a benne levő makro-és mikroelemek arányát. <p>A mellékelt cikkben részletes leírást kap, hogy hogyan kell talajmintát venni, s mire kell figyelni.
Az idősebb lantlevelű fikusz-fajok maguktól is hajlamosak az elágazódásra, de ha ezt a folyamatot meg szeretnénk gyorsítani, a hajtásvég levágásával megtehetjük ezt. Érdemes azonban megvárni vele a tavaszt, mikor újra beindul intenzíven a növekedés. Fontos viszont, hogy párás környezetet biztosítsunk számára, permetezzük leveleit, cserepét állítsuk kavicságyra. (A levágott hajtásdarabot dugványként meggyökereztethetjük.) Levélhullást a huzat okozhatja, ugyanis az alacsony hőmérsékletet nem jól viseli.
Az ön növénye egy zebralevél vagy lándzsagyökér faj (rokonok), a trópusokról származnak, ezért viselik nehezen a téli szobai körülményeket. Magas páratartalmat kellene biztosítani számukra- erre egy megoldás, ha viszonylag hűvösebb szobába helyezzük a növényeket, ahol relatív alacsonyabb páratartalom is elég nekik. Érdemes nedves kavicstálcára helyezni a cserepet és gyakran párásítani a környezetükben.