Debreceni torma: hólyagos torma, édes-, ungvári, magyar torma

Méteresre megnövő fehér, keresztesvirágú növény. Jellegzetessége az érett állapotban 10-15 mm hosszú, rekeszenként kb. 10 magkezdeménnyel rendelkező becőketermése.

A közönséges torma rokona

A termetében és megjelenésében egyaránt hasonló, ártereken, vízpartokon, nedves réteken, árokszéleken elvadultan is megjelenő kelet-mediterrán elterjedésű közönséges torma (Armoracia rusticana) közeli rokona, de ennek termései gömbösek, kisebbek és rekeszenként csak 4-6 magvúak.

Gyógy- és fűszernövény

Régóta termesztett és nagyra becsült fűszernövény, de emellett gyógynövény is. Mindkét torma-faj levelei nagyok és változatosak; lehetnek tojásdadok, lándzsásak vagy szárnyasan szeldeltek. A debreceni torma előfordulása nem szorítkozik a cívis város környékére, mint azt a ma használatos magyar elnevezése alapján gondolhatnánk, de a Kárpát-medencén kívül nem fordul elő; a pannon endemikus (bennszülött) növények sorába tartozik. Elsősorban a Tiszántúlon, a Tisza és a Duna mentén fordul elő. Szikesedő mocsarak szegélyén, ártereken, mocsárréteken fordul elő, májustól júliusig virágozhat.

Felfedezése

Kitaibel Pál (1857-1917), a pest-budai egyetem kémia és botanika professzora nevéhez főződik, aki Cochlearia macrocarpa néven ismertette. Leírása fő művében, a mecénásával, barátjával, a cseh Adam Franz Waldstein gróffal közös szerzőségben megjelent  "Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei" című átfogó gyűjteményében jelent meg. Kitaibel a történelmi Magyarország természeti kincseit számos felfedezőúton tárta fel.